Vigyázat, a műsor termékmegjelenítést tartalmaz! De ezt legalább egészen szórakoztatóan teszi, noha már Owen Wilson és Vince Vaughn sem a régi, akárcsak azok az értékesítési technikák, amiket szerepük szerint mostanáig űztek.
Nem csak a húszéveseké a világ
Billy (Vince Vaughn) és Nick (Owen Wilson) eddig márkás órákat adtak el jól szituált üzletembereknek – főleg amikor még nem volt válság. Egy nap arra eszmélnek, hogy a cég, amelynek dolgoztak, kicsúszott alóluk, ők pedig negyvenesek és semmihez se értenek. Nick kényszerűségből ugyan elszegődik húga pasijához (Will Ferrell) matracokat árulni, de aztán haverja unszolására beiratkoznak a Phoenix-i Egyetem Online Karára, hogy jelentkezhessenek a mesés munkahelyi feltételekkel csábító Google gyakornoki programjára. Eleinte persze közröhej tárgyát képezik az informatikát szinte az anyatejjel magukba szívó fiatalok között, de aztán megmutatják, hogy jó az öreg a háznál, hisz az élettapasztalat is érték.
A világháló mindenkit rabul ejt
Számtalan filmben bukkannak fel a szponzorok többé-kevésbé jól álcázott logói és termékei, ezúttal azonban a reklámcélokat meg se próbálták leplezni. Ez csípheti egyesek szemét, de mi inkább szemet hunyunk efelett, mert értékeljük az egyenességet. Inkább abba kötünk bele, hogy a film minden egyes pillanata kiszámítható. Ezt a fajta típustörténetet számtalanszor láttuk már, ahogy a karakterek is ismerősek: a lúzerek, akik végül diadalt aratnak, a srác, aki bénának tűnik, de kiderül, hogy valójában penge, aztán ott van a srác, aki az első pillanatban vérbeli köcsögnek tűnik, és kiderül, hogy az is, és olyan srác is akad, aki undokul viselkedik, de tulajdonképpen jófej.
[img id=486286 instance=1 align=left img]Gyakorlott gyakornokok
A Vaugh-Wilson páros az Ünneprontók ünnepében nagyon bevált, de azóta eltelt nyolc év, vajon megfakult-e a fényük? Ami azt illeti, a poénok ezúttal főleg azon alapulnak, hogy mennyire megöregedtek, de valójában nagyon is jól tartják magukat. Mégsem sziporkáznak annyira, és ez csak részben tudható be annak, hogy szerepük szerint leharcolt és reményvesztett negyvenes munkanélküliként ifjú egyetemistákkal kell küzdeniük az állásért. Inkább arról van szó, hogy a forgatókönyv (Vince Vaughn–Jared Stern) kevésbé ütős. A kiszámíthatóságot és a kliséket már említettük, a szerelmi szál pedig dramaturgiailag teljesen indokolatlannak mondható. A történetbe való beleerőltetésének csak az lehetett az indoka, hogy a romantikára fogékony nézőrétegeket is becsalogassa a moziba, és talán Owen Wilson még mindig huncutul kunkorodó szőke tincseit és kisfiús mosolyát sem akarták parlagon hagyni.
Dicséretes viszont, hogy egyáltalán nem harapózik el a manapság oly gyakori alpári humor, a nevetésre ingerlő poénokat pedig nem kell nagyítóval keresni, és ez egy vígjátéknál nem hátrány. Ami pedig a negatívumokat illeti, hiába nem elhanyagolhatóak ezek, összességében véve valamiért mégis működik a film. Vidám, könnyed, színes, jobb kedve lesz tőle az embernek.
Kinek ajánljuk?
- A Vaughn-Wilson páros feltétlen híveinek.
- Akinek nincs ellenére némi közhely-gyűjtemény.
- Aki a szalonképesebb humort kedveli.
Kinek nem?
- Aki nem kíváncsi egy Google-propagandafilmre.
- Aki egy vígjátéktól is több realitást vár.
- Aki az Ünneprontók ünnepében megismert fergeteges humorra számít.
6/10
