Amikor meghozzuk a nagy döntést, és izgatottan az esemény színhelyére érkezünk, bennünk is felmerülhet a kérdés: Vajon gumival, vagy anélkül? Nos, ez gumi nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Gumival viszont értelmetlennek tűnik. Pláne, hogy poros, koszos és használt. Nehéz ügy. És nincs is sok értelme. Nem baj, a Rubber is pont erre játszik rá.
Mármint az értelmetlenségre. A film első néhány percében el is hangzik, hogy amit látni fogunk, nem más, mint tiszteletadás az értelem nélküliségnek. Ezután kel életre a sivatag kellős közepén Rubber, a gumiabroncs, és kezd bele pusztító hadjáratába. Minden útjába kerülő dolgot, legyen az akár műanyagpalack, állat, vagy ember, eltapos és – ami talán még meglepőbb – felrobbant. Hogy hogyan és miért? Ugyanazért, amiért E.T. – a földönkívüli barna, és amiért a Love Story hősei hirtelen egymásba szeretnek…
Ezen túlmenően azonban hiába próbálja a Rubber az altató-kizökkentő technikájával és néhány csavarral bizonygatni, hogy mennyire értelmetlen, a rugalmas néző hamar beletörődik, hogy a film főhőse ezúttal egy silent killer kerék lesz. A film tehát összességében nagyon is értelmes és érthető marad, ami végső soron egyáltalán nem baj, ugyanis így lesz élvezhető.
Ereje egyébként sem az értelmetlen alapszituációban, hanem a folytonos nézőre reflektálásban rejlik, mely a film jól adagolt humorának fő forrásává növi ki magát. A távcsöves, eseményeket folyton kommentáló szereplőkben magunkra, Rubber kalandjaiban pedig a filmkészítés folyamatára kell ráismernünk. Ezt a szabályt az elején szájbarágósan fekteti le a film, hogy utána a néző biztonságos voyeur-pozícióját megszüntetve vonja be őt a véres események szférájába.
A Rubber minden kisebb hibája ellenére 2010 egyik legegyedibb alkotása marad, mely kicsit a néző fejére koppint, hogy ne értelmezzen már annyit, mert a film médiuma nem bírja ki ezt a nyomást. És teszi mindezt annyira szórakoztató módon, hogy a film végére azt is megbocsájtjuk az egyébként techno DJ-ként működő rendezőnek, hogy zenei tehetségét ezúttal a filmnek abszolút alárendelve, visszafogottan csillogtatta csak meg.
