Nem egy Toy Story, de pompás film a L'ecsó, főszerepben a szuperkisebbségi patkánnyal és minden idők legjobb grafikájával. Az SZDSZ pedig bejuttatta a mesébe Fodor Gábort.
Egészen furcsa húzás, ha egy gyerekfilm központi problémája a következő fajta nézőknek érthető igazán:
1.) coming out előtt álló homoszexuális kardnyelők
2.) séfhelyettesek
3.) ételkritika-olvasók
4.) nagykorú francia állampolgárok
Mivel azonban Amerikában az alábbi csoportok tagjai nyilván sokmilliós tábort képeznek, a Pixar arról csinált filmet, hogy egy kamasz patkány az emberekkel szeretne barátkozni, ráadásul utálja a rohadó szemetet, merthogy inkább balzsamecetes almaborban pácolt tonhalat enne rózsaszínre sütve, szarvasgombás vargányaszósszal, és a nouvelle cuisine-ről beszélgetne egy sous-cheffel. Ja és közben egy halott szakács (ember, nem patkány) nem bír napirendre térni afölött, hogy egy szemétláda ételkritikus miatt elvettek két csillagot az éttermétől.
Főhősünk, a kis Rémy féllábú néger leszbikus nehézbúvárként pottyant ki a mama kloákájából, vagyis olyan mértékben egyesíti magában az összes elképzelhető kisebbségi pozíciót, mint előtte egyetlen filmhős sem.
Szóval a Lecsó problémáit több szubkultúra is képes lehet felfogni teljes mélységükben, de ezek között a gyermekek biztosan nem szerepelnek. A legújabb Pixar-animáció ennek ellenére remek, sőt pompás film, ha nem is üt akkorát, mint a Toy Story [1] vagy a Hihetetlen család [2].
Vizuálisan lehengerlő és nem különösebben beszaratós
Ez a meglehetősen keresett sztori és az igazán csak fanatikus szakácsokat, és középosztálybeli tehetős asszonyokat magával ragadó problematika dacára azért lehetséges, mert a Lecsó [4] annyira lehengerlő vizuális tehetséggel van megcsinálva, hogy nem lehet nem ámulni rajta, egészen a villany felkapcsolásáig.
Nem, vagyis nem kizárólag arra gondolok itt, hogy a figurák kellően aranyosak, a kidolgozásuk - a szőrborzolódás- és animáltfűszernövény-fetisiszták, no meg a grafikusan ábrázolt rothadó élemiszerek kedvelői készítsenek be rengeteg papírzsebkendőt! - szóval a kidolgozásuk egyszerűen szenzációs. Nem beszélve a hátterekről, az emberbőrről, a fodrozódó vízfelszínről és társaikról. Mert mindez igaz, de itt többről van szó, mint ügyes számítógépes grafikusokról.
