Nem minden iszlamista öngyilkos merénylő, de azért sokan vannak, akik érthetetlen módon felrobbantják magukat. Az amerikai külügyi gépezet bárkire rámutathat és bűnbakot csinálhat belőle. A szerencsések mellett azért ott áll könnyes szemmel Jake Gyllenhaal. A Kiadatás egy újabb közepes film a rossz amerikai lelkiismeretről.
Az Oscar-díjas Tsotsit jegyző Gaven Hood készített most közepes filmet az amerikaiak rendkívüli kiadatási elvéről, aminek lényege, hogy az általuk terroristagyanúsnak tartott személyt Amerikán kívülre helyezik, ahol Amerika-barát katonákkal és rendőrökkel vallathatják őket a végsőkig. Most egy észak-afrikai robbantásban hal meg a helyi CIA-főnök, akinek helyét a kezdő Douglas Freeman (Jake Gyllenhal) vette át. És itt van az ártatlanul megvádolt és Egyiptomba hurcolt vegyészmérnök is.
A Kiadatást a színészek miatt egyszer meg lehet nézni. A jók között most nem említjük Jake Gyllenhaalt, aki fogta a Bőrnyakúak mindent megkérdőjelező tökös nihilista katonáját, és egybegyúrta a Túl a barátságonból ismert érzékeny, könnyes tekintetű hősével. Ami most alap, hogy gyűlöli és elítéli Jack Bauer teljes munkásságát.
A 24 hőse ugyanis kínoz és kérdez, amit a világon mindenki szeret, erre jön egy ilyen tétova lúzer a CIA-től és simán áthág minden szabályt. Gyllenhaalé intellektuális alkat, és mint ilyen, elég unalmas, ahogy némán, üveges tekintettel figyeli a kínzásokat, néha hosszan elgondolkodik, sajnálja magát és küzd. Az igazságért. A Kiadatásban a 24 hőse lenne az első, akit nagyon csúnyán kiközösítenének, mivel a film tézise egy politikailag korrekt állítás: nem minden arab robbantja fel magát, főleg nem az Amerikában élő családos arabok. Mondjuk a tézisnek van antitézise is, mert azért a fiatal öngyilkos merénylőt csak nem állítja meg semmi.
A Kiadatásban persze van önmarcangoló, gonosz amerikai külügyi gépezet, ami kitörli az elfogott egyiptomi-amerikai vegyészmérnököt a rendszerből, ugyanis annak terhes felesége érdeklődni kezdett egyik barátjánál, aki történetesen az egyik legfontosabb szenátor titkára. És van még egy szál: az afrikai rend főnökének személyes sztorija, akinek lánya eltűnik, miután beleszeret egy öngyilkos merénylőbe. A sok szálon futó történet egyértelműnek tűnő elbeszélői szerkezetén egy hatalmasat csavarnak, amitől még hangsúlyosabb a történelem terhei alatt összroppanó egyén tragédiája.
A kétórás film nem sok izgalmat nyújt, plusz a lelki dráma se érdekes annyira, de valahogy a színészek miatt mégis megéri végigülni. Az amerikai külügyi gépezet arcát ugyanis Az ördög Pradát visel című filmben már rossz napokat látott könyörtelen tekintetű és nagyhatalmú Meryl Streep hozza zseniálisan, míg a szenátort Alan Arkin alakítja, titkárát Peter Sarsgaard. És mind jó.
Az Oscar-díjas Reese Witherspoonnak [11] van egy nagy fegyvere: olyan bánatosan tud nézni, hogy miatta még az öngyikos merénylők is piknikezni indulnának a sátán gyermekeivel, az amerikaiakkal.
