Sok mindenre számítottam, de erre nem. Minimum egy azt a hétszázát elhagyja a szánkat a film közben, én még a karfának is odacsaptam elismerően, hadd érezze a vetítőterem, hogy most jól csinálta a dolgát.
Nem anyák napja
Emile Hirsch arca belém égett az Út a vadonban óta, rajongójának mondanám magam, ha éreznék bármit valamelyik másik filmje kapcsán is, de nem. Pedig nézzük meg, kicsit mintha Jack Black továbbtanult öccse volna, szerintem konkrétan nyúl is tőle grimaszokat, noha köze nincs ahhoz a fajta – egyébként többnyire szórakoztató – bohóckodáshoz. Még most, az elvileg fekete komédiának is nevezett Gyilkos Joe-ban sem. Mert ez a film is, amikor viccelni akar, annyira fekete, hogy elfelejtek röhögni. Az még teljesen valid, ahogy a kezdőjelenetben a csávó váratlanul szembetalálja magát mostohaanyja szeméremszőrzetével, később viszont volt, hogy vissza akartam tekertetni a gépésszel a filmet, hogy most tényleg azt mondta, amit hallottam? És igen, a fiatal fickó, a lecsúszott apja, annak a nem pont fénykorában járó Amy Winehouse-ra hajazó felesége plusz a mentálisan deficities, ámde férfi kéztől érintetlen húga – így azért majdnem olyan erős, mint a Besenyő-család – olyan gyilkossági ügybe keverednek, hogy sokat olvasott krimirajongók is megnyalják a lapozó ujjukat. A bérgyilkosság célpontja ugyanis a fiú anyja, nem hirtelen felindulásból vagy ilyesmi, hanem a klasszikus, szerezzük meg az életbiztosítását okból. És a legszebb, hogy nem igazán van túlmagyarázva itt a családi haragszomrád. Egyszer ugyan a kishúg monológja betekintést nyújt a magánéletükbe, nem annyira, mint egy talkshow, épp csak hogy elfogadjuk az ítéletet, ez a nő, akit még csak nem is láttunk a filmben és nem is fogunk élve, tényleg egy akasztani való ribanc. De ennyi, nem merülnek fel morális, inkább csak technikai kérdések. Hogy akkor miként. És itt jön be a képbe Gyilkos Joe.
[img id=430278 instance=1 align=left img]Melyik filmből szalajtottak?
Matthew McConaughey-ról talán elmondhatjuk, hogy nem egy kúl csávóként gondolunk rá. Mármint elhiszem, hogy női szemnek öröm, és jól is állnak neki a romantikus filmek karakterei, meg úgy a bohóckodás különböző limonádékban. De Gyilkos Joe figurája hasító mondatokkal büntet, tekintetében a kiismerhetetlenség hideg lángja perzsel, ezzel ejtve teljesen zavarba vitapartnerét, amitől annak annyi lélekjelenléte sem lesz, hogy fusson, amíg teheti. És elsőre nem is tűnt úgy, hogy most majd lehántja magáról az eddig ismert arcot, belépőjekor azt éreztem, ez így túl mesterkélt lesz idővel, a western-kalapjával, a lassú beszédével, ezzel az egész kivagyi megjelenésével. De ahogy kezdett ez a bizonyos fanyar humor eluralkodni a vásznon, ez a szándékosan eltúlzott vonásokkal festett fenegyerek is kezdte megtalálni helyét a film törzsében. Nem hinném, hogy Matthew McConaughey ettől hitelessé vált volna egy hidegvérű gyilkos karaktereként, nem lett belőle egy Patrick Bateman, de azzal, hogy előadta ezt az adott archetípust direkt túljátszó figurát egy olyan filmben, ahol már az isten se tudja, mit lehet vagy kell komolyan venni, maximálisan teljesítette a feladatot. A végén kicsit már felülkerekedett a forgatókönyvben a dumaploitation, a nagy leszámolás indokolatlanul hosszú párbeszédből építkező előjátékot kapott, illetve egy olyan szituációt, mintha Tarantino rendezte volna a Furcsa játékok egy jelenetét.
Vagyok, aki vagyok
A film egy '93-as színpadi darab adaptációja, amit a Francia kapcsolatért Oscar-díjat kapott William Friedkin rendezett, ennek megfelelően tökéletesen illik a pimasz, mocskos szájú modern gengsztersztorik sorába. Nem olyan gyakori ám, hogy egy ilyen sokat látott, hát konkrétan 77 éves (bár a különböző tévedhetetlen helyeken más-más évszám szerepel) filmes ennyire magáévá tudja tenni az újdonságot, a fiatal suhancok ízlését és stílusát. És nem guyritchie-skedni akar, nyilván kinőtt ő már abból, nem borítja fel a történetmesélést, meg a képi világot, csak vérpofin letud egy aktuális feladatot. Amiben van humor, van izgalom, továbbá meghökkenés, odamondás, meg némi karikatúra. Mert az modern. Végső soron: kúl.
Kinek ajánljuk?
- Akik úgy érzik, kedvelnék az Elmore Leonard-regényeket egy durvább és mocskosabb nyelvű változatban.
- Akik a mostani Oscar-dömping idején valami alternatív zsánert választanának.
- Akik épp bérgyilkost keresnek.
Kinek nem?
- Tánc- és illemtanároknak.
- A romantikus Matthew McConaughey-ért rajongóknak.
- Akiknek már a pár soros tartalom is megfeküdte a gyomrát, mert: igen, pont olyan lesz.
8/10
