Ha ő nem lenne, te sem sírnád vissza a 80-as éveket

  • Marczisovszky Márton / PORT.hu

John Hughes neve összeforrt a legjobb ifjúsági filmekkel a Reszkessetek, betörők!-től kezdve a Meglógtam a Ferrarivalig.

John Hughes idén hét éve, augusztus 6-án halt meg szívroham következtében New Yorkban, csak 59 éves volt, és hosszú idő után nem sokkal korábban végre új filmmel jelentkezett. A világ bízhatott benne, hogy az elmúlt bő 30 év egyik forgatókönyvíró-zsenije talán újra elkészít még néhány felejthetetlen alkotást, az élet viszont sajnos közbeszólt.

A halála évfordulóján idézzük fel a legfontosabb filmjeit, mert olyan életművel büszkélkedhet, amivel nagyon kevesek, és ő az a típusú sztár, akinek a nevét alig ismerik páran, pedig a filmjei ott vannak a legnagyobb klasszikusok között. Tipikusan olyan filmeket írt, amiket a mai napig adnak a tévék.

Családi vakáció (1983)

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a Griswold-család Amerikát átszelő nagyívű, de balul sikerült, ellengen a néző számára annál szórakoztatóbb nyaralását, illetve annak folytatásait. Hughes a film idején nem számított tapasztalt írónak, csak néhány cím és pár év munka volt mögötte. Még nem is találta meg teljesen a saját hangját, kellett még pár filmet írnia az igazi áttöréshez, egy igazi, klasszikus Hughes-mozihoz.

Tizenhat szál gyertya (1984)

Az igazi névjegyét az első rendezésével tette le 1984-ben, amikor megcsinálta a saját forgatókönyvéből a Tizenhat szál gyertya című filmet Molly Ringwalddal a főszerepben. A történet nagyon egyszerűen leírható: egy, a 16. születésnapjára készülő lány nagy napja marhára nem úgy alakul, ahogy eltervezte a dolgot. Hughes történetei mindig nagyon egyszerűen leírhatók, a filmjei báját az adja, hogy ezeket a végtelenül egyszerű történeteket milyen kis apró dolgokkal tudja feldíszíteni. Klasszikus 80-as évek a film, egy csomó, mára rém cikinek számító dologgal, de közben meg remek képet fest egy átlagkamasz átlagproblémáiról.

Nulladik óra (1985)

Az utóbbi most már több mint 30 év legjobb kamaszfilmjét csinálta meg Hughes két évvel a Tizenhat szál gyertya után. Amíg a Tizenhat szál gyertya tényleg egy viszonylag könnyed délutáni mozi a 80-as évekből, addig a Nulladik óra egy képes Biblia arról, mit jelent kamasznak lenni, milyen tipikus problémák foglalkoztatják a kamaszokat, és ugyan a film a 80-as évek közepén készült néhány megállapítása és üzenete simán érvényes a mai napig. A történet öt renitens diákról szól, akiknek büntetésből egy szombati napot az iskolában kell tölteniük. Persze, a karakterek kissé klisések, de a film fiatal színészei nagyszerűek, remek szórakozást nyújt, itt most viszonylag szűken mérik a vígjátéki elemeket, meg tulajdonképpen egy könyvtárban játszódó kamaradarabról van szó, mégis végig izgalmas tud maradni, és úgy teremt egy saját világot, hogy tényleg egy szobában játszódik az egész. A filmhez készült főcímdal, a Don’t You Forget About Me pedig nem véletlenül lett gigasláger és egy generáció himnusza. A filmhez hasonlóan tökéletesen írja le azt a kamasz bizonytalanságot, hogy mi történik a folyosói barátságokkal, ha véget ér az iskola.

Meglógtam a Ferrarival (1986)

Az ember azt gondolhatná, hogy miután megcsinált egy generációs jelentőségű filmet, akkor utána kicsit lefele ágra került Hughes, de erről az ő esetében szó sincs. A 80-as évek közepétől a 90-es évek közepéig gyakorlatilag nem tudott hibázni. Így történt ez az 1986-os Meglógtam a Ferrarival című filmmel is, amiben a nagyon fiatal Matthew Broderick a főszereplő, és egy olyan kalandot hajt végre a legjobb barátja társaságában, amiről a világ fiataljai úgy általában ábrándozni szoktak, hogy hú, de jó lenne egyszer valami hasonló őrültséget megcsinálni és megúszni a dolgot. A film arról szól, hogy Matthew Broderick, vagyis Ferris Bueller ellóg egy napot az iskolából, és a legjobb barátja és a barátnője társaságában furikáznak a városban a legjobb barát apjának Ferrarijával. Ismét egy baromi egyszerű és unalmasnak tűnő ötlet, mégis kultfilm lett belőle. Minden filmjének nagyon egyedi és nagyon szerethető hangulata van, a humora intelligens, a filmjei normálisan fel vannak építve, annak ellenére, hogy általában egyszerű vígjátékokról van szó.

Reszkessetek, betörők! (1990)

A Meglógtam a Ferrarival után Hughes rendezett és írt néhány filmet, egyik sem volt rossz igazából, de a következő igazán nagy dobására négy évet kellett várni. Az viszont akkorát szólt, hogy gyakorlatilag hagyomány lett belőle. Mármint abból, hogy a tévé, ha máskor nem, akkor karácsonykor biztosan leadja a Reszkessetek, betörők! mindkét részét (tudjuk, hogy több része van a filmeknek, de ezt a tényt nem vagyunk hajlandóak elfogadni). Szóval igen, ő irta a Reszkessetek, betörők!-et, a filmet valószínűleg senkinek sem kell bemutatni.

Csoda New Yorkban (1994)

Hughes a Reszkessetek, betörők! után felvette az Edmond Dantes írói álnevet - így hívják Dumas: Monte Cristó grófja című regényének főszereplőjét -, és kijött néhány gyengébb filmje is ezen a néven. Elsőként a Beethoven című kutyás film 1992-ben. A következő nagy cukiságára négy évet kellett várni. A Csoda New Yorkban egy mára már talán túl sokat játszott, de nagyon szívmelengetően összerakott karácsonyi családi vígjáték egy kislányról, aki arról próbálja meggyőzni a szüleit, hogy a Mikulás létezik, hiszen ő ismeri.

Ezután a film után Hughes varázsa mintha elfogyott volna, eltávolodott attól a világtól, amiben annyira otthonosan mozgott: a gimnazisták különféle problémáitól, álmaitól. Innentől kezdve már csak szórványosan írt filmeket, a legtöbb filmnél, ahol a neve ott szerepel íróként 1994 után csak arról van szó, hogy a filmekben korábbi Hughes-karaktereket használtak. Azt mondják, Hughes visszavonulása leginkább annak volt köszönhető, mert nagyon megviselte a jó barátja, a több filmjében is szereplő komikus, John Candy halála, akivel egyébként éppen akkoriban készültek volna újabb közös filmre.

Az utolsó filmjét 2008-ban írta, az álnevét használva, ez volt a Fúrófej Taylor, amiben visszamerészkedett az iskolai terepre. A film három gimis srácról szól, akiket folyton bántanak az idősebb diákok, ezért felbérlik a védelmükre a világ egyik legbénább testőrét, Owen Wilsont. Hughes életművét ismerve ez a film sem egy nagy durranás, de a sokévi átlagot bőven hozza ez a vígjáték is, sőt néhány helyen kifejezetten hangulatos és szórakoztató.