A 41. Magyar Filmszemle mezőnyét két részre lehet osztani: az összes versenyben lévő film és a Bibliotheque Pascal. A számtalan kamaradráma között ez a mesebeli utazás olyan hatással van a szemre, mintha egy fekete-fehér filmről ültünk volna át egy színes 3D mozira.
Hajdu Szabolcs ismét elkészítette az előző filmjeinek antitézisét. A Fehér tenyér nyomasztó debreceni panelrengetege és az Off Hollywood éjszakai Budapestje után egy olyan világ tárul elénk, ami leginkább a Tamara izolált minibirodalmához hasonlít, grandiózus kivitelezésben. Most minden nagyobb és szebb lett, mint korábban: a költségvetés rendhagyó módon kevésbé korlátozta az alkotót, így Hajdu Szabolcs felépíthetett egy olyan világot, amilyet akart. A kiemelkedő jeleneteket figyelve elismerően bólithatunk: az alkotók okosan bántak a költségvetéssel, rengeteg kreativitással pótolták az esetleges hézagokat.
Rengeteg hangulat és miliő keveredik a filmben: a főszereplőnő, Mona (Török-Illés Orsolya) életét követhetjük Erdélytől Németországon keresztül egészen Angliáig. A történet keretét adó barátságtalan bürokrata szál mellett a romantikus mesebeli székely világ és a rideg, perverz, de szemet gyönyörködtető angliai bordély is hangsúlyos szerepet kap. A szereplők egy olyan tablót alkotnak, ahol nyugodtan megfér egymás mellett az alvilág és az álmok birodalma. A folyton vándorló Mona, a különleges képességgel megáldott szeretője (amit majd a kislánya is örököl), a lánykereskedő apa és a mutatványos, illetve bordélytulajdonos Pascal felsorakoztatása közben nem lehet tudni, pontosan hol ér véget a valóság és kezdődik a mese, végig egy különleges határmezsgyén járunk, amiről semmi kedvünk letérni.
A rendező végig olyan fajsúlyos témákat emel be a történetbe, mint prostitúció vagy lánykereskedelem, a film mégsem lesz hatásvadász és moralizáló, és ebben rejlik a legnagyobb ereje. A fantázia segítségével beszél mélyszegénységről és kiszolgáltatottságról, ez mégis csupán az alap, ahonnan elrugaszkodik a mese. Másrészről az is üdítő, hogy a film nagy része ugyan Erdélyben játszódik, mégis szinte végig románul beszélnek benne, így nem válik szociológiai látleletté a kisebbségben élő magyarságról és nem dolgozik anyaországi sztereotípiákkal, miszerint az öntudatos és életvidám székelyek állnak szemben az álnok és gonosz románokkal.
Török-Illés Orsolya, mivel Erdélyben született pontosan meg tudta formálni azt a karaktert, aki egyszerre kalandvágyó, felelőtlen, szeretetteljes és mégis komoly romániai magyar. A Pascalt alakító Shamgar Amram nagyszerű mutatványos, olyan mintha a Fehér tenyér egyik artistája lépett volna át a képzeletbeli bordélyba. Emellett kellemes meglepetés, hogy a román újhullám filmjeiből ismert kiváló színészek, Răzvan Vasilescu és Ion Sapdaru is feltűnnek a történet folyamán.
A Bibliotheque Pascal azért is unikális a magyar filmművészetben, mert Hajdu Szabolcs vette a bátorságot a színtiszta meséléshez. Létrehozott egy modern mesét, ami sok helyen elkészülhetett volna a világon, de szerencsére épp nálunk született meg. Szárnyaló fantázia a nyomorúságból kinőve, tarkabarka vízió tele apró mocsoksággal.
