Amikor 1988-ban John Waters megcsinálta a Hajlakkot, senki sem gondolta, hogy a kis Tracy Tumblad esetlen, duci figurája még egyszer visszatér a vászonra.
Meg azt sem, hogy az akkor épp a Nicsak, ki beszél!-lel visszatérni készülő, hetvenes évekbeli trapéznadrágos bálvány, John Travolta fogja játszani termetes mamájának szerepét a majd' két évtizeddel későbbi remake-ben. Bár ha jobban belegondolunk, mégsem olyan sokkoló tény, hiszen az anyukát, Edna Tumbladot annak idején sem egy éppen egyező nemű aktor alakította: ő volt Divine, a hatalmas transzvesztita, akit szintúgy John Waters emelt elsőként piedesztálra a tabudöngető Pink Flamingos-ban. Fogta hát magát a Felejtés és a szégyentelenül gyenge Gorilla bácsi direktora, Adam Shankman, és csípőből celluloidra kanyarította minden idők egyik legszokatlanabb musiceljét. És milyen jól tette.
Baltimore-ban vagyunk, virágzik a rokkendroll, a twist meg a limbó... De főleg a rock and roll. Feltupírozott hajú, életvidám dundi kislány énekli hogy I love you Baltimore az első képsorokon, s itt egyből el is dől, szeretni fogjuk-e avagy sem. Szeretni fogjuk, mert csak úgy sugárzik a pozitív energia belőle, meg a történetéből is. A kis Tracy, aki otthon gyakorolja a tévéshowban látott tánclépéseket, hamarosan maga is a műsor egyik sztárja lesz, s fekete barátaival együtt dönti halomra az előítéleteket kamera előtt és mögött, na meg a tévékészülékek előtt.
A Hajlakk igazi reveláció, olyan musical, ami csak magával tud ragadni. Csak dicséret illeti a színes-pörgős látványért, a jó zeneválasztásért, s nagyon nem utolsósorban a színészválasztásért. John Travolta jelenléte már önmagában egy geg, de olyan nagy színészeket látunk kisebb mellékszerepekben totálisan hülyét csinálni magukból, mint Christopher Walken vagy Michelle Pfeiffer.
A végére hagytam a film igazi nagy felfedezését, a kis Tracy szerepében elbűvölően hiteles, szeretetreméltó és tehetséges kis Nikki Blonskyt, aki szerintem még több dimenzióját hozza elő Tracynek, mint annak idején a John Waters-film szexuálisan túlfűtött figurája.
A retro-hullámon lovagló Hajlakk azért remélhetőleg sok mindent divatba hoz majd újra, csak a plafon felé mutató tupírt nem? Bár a 2007-es verzió kétségtelenül kommerszebbre sikerült, mint elődje, de a szó legeslegjobb értelmében, mindenkihez szól.
