El lehet képzelni annál szebb színészi kihívást, mint egy valóban létezett gengszter kalandos életútjának bemutatása, aki ráadásul az álcázás mestere volt, és az öregedésének hiteles bemutatása kedvéért egy jókora elhízás is szükséges? Ilyenkor mindenki reflexből Oscar bácsira gondol, de ha ez a kiemelkedő vállalás nem párosul egy jó filmmel, bizony lehetséges, hogy a feledés homályába vész. Legutóbb szegény Jared Leto járt így a Chapter 27-ben Mark David Chapman eljátszásával.
Óda Casselhez
A francia színészvilág talán legbevállalósabb aktora soha nem félt rosszfiút, vagy morálisan kétértelmű alakokat játszani, sőt hírnevét színészi tehetsége mellett részben rosszfiús sármjának köszönheti. Legutóbb az Eastern Promisesben nézte meg a gengszter életformát, most pedig Jaques Mesrine francia bűnözőlegenda bőrébe bújva látogat el a sötét oldalra. Nála jobb színész a szerepre elképzelhetetlen volna, hiszen még a legvisszataszítóbb alakoknak is képes bemutatni a sármját és a vonzó oldalait, márpedig senki sem szeretne egy két részes filmet úgy végignézni, ha legalább egy kicsit nem szimpatizál a főhősével. Az alkotók talán egyetlen tökéletes választása Cassel szerződtetése volt a főszerepre, mert bravúros átváltozásaival végig lebilincselővé teszi a figurát, és mivel ő az egyetlen állandó karakter a történetben, gondoskodik róla, hogy ne legyen unalmas őt figyelnünk.
Mindent akartak
Jean-François Richet rendezőt annyira elbűvölte Mesrine élettörténete, hogy a játékidő akadályait leküzdve kiharcolta, hogy két részben forgassák le a róla szóló filmet. Az első epizód a felemelkedés története, a másodikban pedig állítólag a dicsőségben úszó, de paranoiássá váló férfi bukásának lehetünk majd szemtanúi. Egy több évtizedes életpálya bemutatása nem könnyű, még akkor sem, ha a gyerekkor ezúttal szerencsére kimaradt a szórásból. Richet minden életszakaszba belekap, és nem hajlandó lemondani egyetlen fontosabb mozzanatról sem. A filmben gyakoriak az események közti több hónapos, netán egy-két éves ugrások, így pedig nem jut igazán idő egyik szerelmének, barátjának vagy életszakaszának kibontakozására sem. Az embernek végig egyfajta Kötelezők röviden érzése van, melyekből ugyan a történet szempontjából mindent megtudhatunk, viszont pont a dolgok mozgatórugóit adó érzelmek és motivációk válnak sekélyessé és érthetetlenné.
Summa
Öröm nézni a stáblistán a francia színjátszás színe-javának feltűnését, viszont csak az egyik szemünk nevet, a másik pedig sír, mert ilyen röpszerepekre kár volt összetrombitálni a legjobbakat, amikor a rájuk jutó szűkös játékidő végett esélyük sincs a kibontakozásra. Egyedül Casselnek jutalomjáték a Halálos közellenség, és ő él is a lehetőséggel, de a túl sokat akarás miatt a történet egy közepesen unalmas tévéfilm benyomását kelti, ami nem tud mit kezdeni a gazdag alapanyaggal, ami az ölébe pottyant.
Kinek ajánljuk?
- A gengsztervilághoz nyíltan, vagy titkon vonzódó embertársainknak.
- A whiskys rablónak.
- Akik szeretnek a vásznon nagy átalakulások szemtanúi lenni.
Kinek nem?
- Akik már túl sok gengszterfilmet láttak.
- Akik úgy gondolják (helyesen), hogy a francia filmipar az utóbbi időben nagyrészt Hollywood nyúlásából él.
- A Vincent Cassel-t nem kedvelőknek.
6/10
