Az akkor már három éve halott kubai író, Reinaldo Arenas Mielőtt leszáll az éj címmel New Yorkban kiadott memoárját 1993-ban a New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. A Mielőtt leszáll az éj című film a memoár alapján készült, a hazájában üldözött és bebörtönzött, majd Amerikába menekült Arenas életét dolgozza fel.
Az 1943-ban született s a forradalom neveltjeként felnőtté érett Reinaldo Arenas halmozottan hátrányos helyzetűnek számított Fidel Castro Kubájában. Író volt és homoszexuális. Mindkét minőségében gyanús és üldözendő. Egyetlen könyve, a húszévesen írt első regénye jelenhetett csak meg hazájában. Még nyolc regényt írt, amelyeket - akárcsak novelláit és verseit - hazájában egytől egyig betiltottak. Második regényét sikerült külföldre juttatnia, Franciaországban ezzel nyerte el a legjobb külföldi regény díját 1969-ben.
Az engedély nélküli külföldi megjelenés miatt bujkálnia kell a saját hazájában, ahol amúgy is nehezen viseli a szabad gondolat és létezés hiányát, a mássága miatt elszenvedett megalázásokat és megtorlásokat. Letartóztatják, két évet tölt börtönben köztörvényes bűnözők között. A homoszexualitása miatt kemény és megalázó bánásmódot és az irgalmat nem ismerő rabtársakat úgy éli túl, hogy ő a cellalakók íródeákja. A szerelmes levelekkel szerzi meg társai becsülését és szolidaritását.
Arenas egyike a 250 ezer kubainak, aki mint homoszexuális, szellemi fogyatékos, illetve büntetett előéletű egyén, Castro 1980-as engedélyével elhagyhatja Kubát. Arenasnak még így is egy apró hamisítással álcáznia kell magát a hajóra szállás előtt, mert íróként a visszatartás veszélye fenyegeti. Amerikában sem találja meg a szabadságnak azt az eszményét, amelyre egy életen át hiába vágyott. Betegen, szegényen tölti utolsó napjait, halálában egyetlen hűséges barátja siratja.
Julian Schnabel rendező, aki eredetileg jó nevű képzőművész és eddig a Basquiat című filmjével lopta be magát a különleges filmélményeket kereső kevesek szívébe, ebben a második rendezésében felvállalja a teljességre törekvő életrajzi filmek "minden nyűgét s nyilait". Epikus részletességgel mesél egy valóságos sorsot, s eközben filmes hatásokkal dolgozó emberi drámát is sűrít, kort és figurákat jellemez, a szabadság reménytelen vágyában a szabadság himnuszát kísérli megénekelni. Ilyen nagy vállalkozásból nem szokott minden sikerülni. Olykor a történet lendülete hagy alább, olykor a szellem lobogása, de az egyenetlenségért cserébe megkapjuk egy nem hétköznapi élet drámai erővel filmre vitt számos pillanatát. S főként: egy szabadságra vágyó ember eleven emlékét. Schnabel a tengert mutatja úgy, hogy megláttatja benne a cseppet.
A Mielőtt leszáll az éj úgy dolgozik ismert és ismeretlen szereplőkkel, hogy nyoma sincs a felkészültségbeli különbségnek. A férfiasan markáns Javier Bardem a főszerepben lenyűgözően érzékeny figurát hoz, Johnny Depp egy transzvesztita és egy tiszt villanásnyi kettős szerepében megint meghökkent színészi intelligenciájával, akárcsak Sean Penn, aki kubai parasztként szinte nem is engedi magát felismerni.
