Nagy nevek, ha összejönnek…

A Dől a moné merő sziporkaförgeteg a francia komédiák mintájára. A két Coen, Ethan és Joel volt már jobb formában is. Szinte minden évtizedben volt egy-egy nagy dobásuk az 1980-as évek óta, de a Fargo, A nagy Lebowski vagy Az ember, aki ott se volt után mintha megdöccent volna a szekér. Mintha a mieapolisi fiúk eladták volna magukat a multiknak. Nagyjából a nemrég a tévében is játszott Kegyetlen bánásmóddal kezdődött minden, azóta pedig mintha minden egy kaptafára készült volna: vegyél valami régről is ismert forgatókönyves sablont, tedd kicsit Coenessé, és máris kész a kasszasiker. Hogy ez így is legyen, keress hozzá néhány ismert nevet, és akkor tuti nem nyúlsz mellé. A gond az, hogy ez nem mindig sikerül. Ez a legújabb kísérlet itt-ott tökéletes csoki mousse-ra emlékeztet, de néha bizony csak egy rossz ízű pudingnak látszik.

[img id=456526 instance=1 align=left img]A Dől a moné amerikai vígjáték, amelyben a férfiak mind angolok. No, mármost, ha azt mondjuk, angol színész, akkor tíz nőből kilencnek Colin Firth ugrik be, úgy látszik, a film producerei így voltak ezzel: a főszerepben Mr. Darcy tündököl. Nem véletlen a név: a karót nyelt stílust kell hoznia, még akkor is, ha a karakter a leghülyébb helyzetekbe kényszerül. A 40 felettieknek még Alan Rickman is beugorhat, beugrott az alkotóknak is. A Harry Potter széria óta nem nagyon kapott/vállalt szerepet, így a nem túl nehéz főgonosz karakterben igazán elengedheti magát. A naivát valamilyen megfontolásból Cameron Diazra osztotta a casting director, és azt kell mondanunk, minden ellenérzésünk ledöntetett. A film viszont egészen fura dimenziókat hoz a vígjáték történelembe: a sablonok, amelyeket használ, jóval fiatalabb korú színészeket igényelnének… Igaz, a trend már az Anyám nyakánnal elkezdődött: az akkor 41 éves Sarah Jessica Parker is elég nehezen volt naivának betudható… Itt azonban Diaznak egy tűzről pattant texasi lány jutott, aki éppolyan hévvel rodeózik, mint ahogy kopasztja a csirkéket, emellett Jane Fonda aerobik videókat idéző szerkókban mászkál fényes nappal az utcán. A szintén 41 éves Diaz és az 53.-ban járó Firth románca eléggé érdekes látvány – no, de nem spoilereznénk a végét… A helyzetet a szintén brit "import" Tom Courtenay őrnagya menthetné meg, de a brit komédiák doyenje viszonylag kevés lehetőséget kap a filmben a bizonyításra. De hogy egy ismertebb nevet is említsünk: tegye fel a kezét, aki elhiszi Stanley Tuccinak, hogy bajor művészettörténész? Bajusz ide vagy oda…

Hárman egy ellen

A film az első pillantásra bosszantó, sőt, idegesítő: a főcím olyan hosszú, hogy az elején vicces, az ismétlődések miatt azonban egyre unalmasabb, a '60-as éveket idéző rajzfilm-háttér sem tud bennünket megmenteni attól, hogy elgondolkodjunk azon, vajon elzártuk-e a gázt vagy kiteregettük-e a nagymosást. Ha ezen túljutottunk, elkezdődik a maratoni, Feydeau-vígjátékokat idéző ajtócsapkodás, amelynek középpontjában egy Monet-festmény áll, a szénaboglyásak közül.

Harry, a Shahbandar birodalom nagy gépezetének apró csavarja évtizedek óta dolgozik a médiamogulnak, akinek gyengéi az impresszionisták – ezért lehet Harry-nek állása… A művészettörténész filosz és a minden hájjal megkent üzletember összecsapásából nyilván valóan az utóbbi kerülhet csak ki győztesen, és Shahbandar van olyan genyó, hogy ezt nap mint nap ki is használja. Harry azonban csontkeretes szemüvege mögött egy nagyszerű tervre készül: Shahbandar több mint húsz éve feni a fogát Monet egyik képére, amelynek eredetije Texasban lóg a semmi közepén, egy lakókocsi falán. Harry és hamisító barátja, az őrnagy Amerikába utazik, hogy a sok-sok éve dédelgetett, koreográfia szerint felnyalábolják az örökösnőt, P.J.-t a képpel együtt, meglebegtessék Shahbandar előtt a nőt, hogy az ne vegye észre, hogy ami az orra előtt van, az bizony egy hamis Monet. A terv nagyszerű, a nő is benne lenne, csakhogy az emberi tényező közbeszól. Ebből lesz aztán a bonyodalom, melynek során megcsodálhatjuk Firth izmos combjait és Rickman meztelen hátsóját is.

Summáját írom…

A Dől a moné mindent összevetve egyszer nézhető, combcsapkodós vígjáték, amelyben jobb sorsra érdemes brit színészek rohangálnak a brit fővárosban amerikai pénzen. Ha ezt elfogadjuk, akkor a film élvezhető, helyenként azonban nem árt, ha nem a lényeget, hanem a háttérben játszódó eseményeket figyeljük, mert azokban van elrejtve a "coenség"…

Kinek ajánljuk?
- Bárkinek, aki csak röhögni akar egyet meló után.
- Mr. Darcy fanoknak.
- Londonmániásoknak.

Kinek nem?
- Aki szeretné Alan Rickmant szépen megőrizni emlékezetében.
- Aki úgy gondolja, hogy A kategóriás színész ne vállaljon el akármit.
- Aki azt gondolja, hogy a Fargo után csak jobb jöhet.

6/10