Egy bocimosolyú, szende - és természetesen árva - lány és egy idegesítően tökéletes gazdag sebészfiú egymásba szeretnek. A fiú bemutatja a lányt az anyjának és egy füst alatt gyorsan meg is kéri a kezét. Az anya nyugalmazott tévésztár, aki éppen most lábal ki a nyugdíjazást követő idegösszeroppanásból. Itt, ennél a pontnál indul a hetvenperces anyósvicc.
Az Anyád napjában a harmincöt éves Jennifer Lopez kétlotti varkocsba köti a haját, és domboldalon szökdécselve felvezet egy újabb kibírhatatlan hamupipőke-szerepet, amitől már eleget émelyegtünk az Álmomban már láttalak (Maid in Manhattan) és a Szeretném, ha szeretnél (The Wedding Planner) című darabokban. Én értem, hogy Charlotte 'Charlie' Cantilini karaktere nehéz sorsú, mégis vidám latina, de ettől még lehetne életszerű is. A film első negyedóráját egy zacskóval a fejünkön is nézhetjük, nem veszítünk semmit.
Charlie paródiát súroló figuráját csodálatosan egészíti ki Kevin, a nyálas tévédoki (Michael Vartan) papírvékony, szappanoperákat is megszégyenítő alakja, és megszokott csatolt díszlet a meleg szomszéd - tudják, ő az, aki szereti a szép ruhákat, rajong a dívákért és mindig jót akar. Úgy is hívják, Remy (Adam Scott), csodálatos.
A kezdés néha már annyira fájóan bárgyú, hogy élvezni kezdjük és fáradt félmosollyal nézzük végig például azt a jelenetet, amikor Kevin lassított felvételen fut a tengerparton, és közben a kutyák laza csoportjában álmodozó Charlie szeme közé néz. Azért kutyák, mert a jóravaló lány alkalmi munkákból él, és most éppen gazdag nők háziállatait sétáltatja.
Lopezzel az a baj, hogy még a poplemezek előtt Soderbergh megcsinálta vele a Mint a kámfort, és az ember azóta is reménykedik, hogy a színésznő végre komolyan veszi magát és hét év után újra választ egy értékelhető forgatókönyvet. Hiába.
A címszereplő a hatvannyolc éves Jane Fonda, a nagymúltú díva, aki tizenöt év után tért vissza a filmezéshez, és huszonöt éve játszott utoljára vígjátékban, ez volt a Kilenctől ötig. A mostani szerep, az akarnok, hisztériás tévésztár Viola Fields, aki rögeszmésen ki akarja készíteni a fia menyasszonyát, nem nagy kihívás, de láthatóan élvezi.
Jennifer Lopez nem törpül el mellette, semmi ilyesmi - egyszerűen egymás mellett játszanak, mintha csak az utómunkák alatt montírozták volna össze a két nőt. Fonda igazi partnere a birkatürelmű személyi titkár (Wanda Sykes), aki kicsit unott rutinnal hozza a viccesen beszólogató fekete nőt, szórakoztatóak együtt. A végeredmény is ennyi: helyenként szórakoztató film. Van benne egy popénekesnő, egy energikus díva, a napfényes Kalifornia és nagyon gazdag embereknek felöltöztetett statiszták paradicsomi környezetben.
Ha nem bánják a hihetetlen felvezetést és egyébként jólesően borzonganak az olyan képsorok alatt, ahol a nagy Jane Fonda arccal egy pacalpörköltben hortyogva tölti az éjszakát vagy csak simán "levénmuffozzák", akkor nem kár a mozijegyért. Egyébként igen.
