A negyvenéves ara

Aki legalább nagyjából ismeri Judd Apatow életművét (A negyvenéves szűz, Taplógáz, Felkoppintva, Superbad – avagy miért ciki a szex?, Lepattintva, Ananász expressz, Felhangolva, stb.), az képben van, hogy mire számítson, ha beül a Koszorúslányokra. Nos, semmiképp se egy cukormázas tündérmesére arról, hogy a kebelbarátnők hogyan varázsolják még csodálatosabbá a nagy napot a lány számára, aki egybekel tökéletes álomlovagjával. Sőt, még csak nem is a menyasszony a főszereplő.

[img id=301028 instance=1 align=left img]Annie (Kristen Wiig) – közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz – épp párkapcsolat és pénz nélkül tengődik, vállalkozása befuccsolt, a munkája pedig nem kimondottan testhezálló. Néha ugyan kamatyol egy jóképű seggfejjel (Jon Hamm), de még ott sem alhat, hát ez nem éppen az a fajta viszony, amiről egy nő a harmincas évei végén álmodik. Annie mégsem veszítette el a humorát, és őszintén örül, amikor gyerekkori barátnője, Lillian (Maya Rudolph) bejelenti, hogy a pasija végre megkérte a kezét. Legjobb barátnőként természetesen Annie lesz a nyoszolyólány, aki sokkal szétszórtabb és szétcsúszottabb annál, hogysem képes lenne megfelelni a kihívásnak. Bezzeg Helen (Rose Byrne), a vőlegény főnökének neje maga a tökély: gazdag, külseje és modora mindig kifogástalan, szervezőtehetsége utolérhetetlen, kapcsolatrendszere pedig lenyűgöző. Buzgalma rést üt a több évtizedes barátság falain, és ha ez nem lenne elég csapás Annie számára, a munkahelyéről is kirúgják, és a rendőr is meg akarja bírságolni. Ám Rhodes járőr (Chris O’Dowd) mást is akar...

Girls just wanna have fun

A Koszorúslányok az USÁ-ban máris a bevételi lista ötödik helyén áll 12 millió dollárral, ami ékesen bizonyítja, hogy a női célközönség nemcsak a romantikus vígjátékokra és a könnyes drámákra bukik, hanem igenis igénye van a szarkazmusra, az öniróniára is, és nem veti meg a szalonképtelenebb poénokat sem. Bár a film színvonala nem egyenletes, hiszen a tökéletes kezdés után némi visszaesés következik be, még így is az utóbbi évek legjobb női vígjátéka, és összesítésben is előkelő helyezést érhet el.

Komika a csúcson

A film vitathatatlan erőssége a főszereplő, Kristen Wiig (Paul, Párterápia, Adventureland – Kalandpark, Felkoppintva), aki ugyan eddig is ismerős volt, mert valamiben már láttuk, de most végre egyszer s mindenkorra megjegyezzük a nevét is. A legjobb részek azok, amelyekben Annie önreflektál, ironikus párbeszédeket folytat, vagy éppen mérsékelten kajláskodik. Azonosulhat vele bárki, aki harmincas nő létére még nem ment férjhez, nincsenek gyerekei, nem épített pompás karriert, nincs virágzó vállalkozása, viszont állandó pénzzavarban szenved és esetleg még az anyjához is kénytelen visszaköltözni. Reméljük persze, hogy ilyenek még Magyarországon sincsenek sokan.

Paradox módon épp akkor legkevésbé vicces a film, amikor leginkább az akar lenni, így a hányás és hasmenés sújtotta esküvői szalon, vagy a repülőn való részeg randalírozás nem annyira kellemes emlék, és a vőlegény húgának karaktere (Melissa McCarthy) is enyhe túlzás. Érdekes színfolt viszont Annie angol lakótársa, akit Matt Lucas alakít, és akire a magyar komédiacsatorna nézői az Angolkákból és a Kröd Mändoonból emlékezhetnek. Ugyancsak említésre méltó a két másik férfi szereplő alakítása, Jon Hamm, a gazdag és sármos, de érzelmileg analfabéta playboy, valamint Chris O'Dowd, a nem kimondottan Adonisz-küllemű, de aranyszívű és vicces rendőr szerepében. Emlékezzünk meg az Annie anyját alakító Jill Clayburgh-ról is, akinek tavaly novemberben bekövetkezett halála előtt ez volt az utolsó filmszerepe.

Női film lévén nem hiányozhat a szerelmi szál sem, de ezt jelen esetben sikerült bájosan, nyáltengermentesen megoldani, ami részben szintén Kristen Wiignek köszönhető, aki Annie Mumulóval együtt a forgatókönyvet is jegyzi. Paul Feig rendezőnek (Felkoppintva, Nyomul a banda) így igazán könnyű dolga volt. Bátran ajánljuk hát a filmet mindazoknak, akik túlméretezett cukorfaktor nélküli romantikára vágynak, valamint a szarkazmus és néhány szalonképtelen poén kedvéért azt is bevállalják, hogy a végén győzedelmeskedik az örök barátság és az igaz szerelem.

Kinek ajánljuk?
- Harmincas nőknek, akiknek még nem jött össze minden az életben.
- Pasiknak, akikben van annyi empátia, hogy elsősorban nőknek szóló poénokon is tudnak nevetni, pláne, ha esetleg még nekik sem jött össze minden.
- Akik szívesen találkoznak szokatlan szövegösszefüggésben egy esküvői ruhaszalonnal.

Kinek nem?
- Akiknek az élete tökéletes.
- Akiknek az ingerküszöbét átlépi egy márkás menyasszonyi ruha megszentségtelenítése.
- Akik szerint esküvő előtti kalandok témájában csak a Másnaposoknak van létjogosultsága.

7/10