Hát megnéztem én is. Aztán hazajöttem és elővettem a könyvet, hogy én emlékszem-e rosszul vagy... Örök dilemma egy könyv megfilmesítésénél, hogy mennyire illik/kell ragaszkodni a leírt szöveghez. Mi az, amivel megrövidíthető, mi az, amit hozzá lehet adni, hogy - az én véleményem szerint - akár rövidítve, avagy hosszabbítva a film megmaradjon a könyv esszenciájának.
Szóval, amikor elkezdtem újra olvasni a Félvér Herceget, megbizonyosodhattam róla, hogy igen, ez kezdődik azzal - a szerintem legjobb - fejezettel, amely a mugli miniszterelnök és a mágiaügyi miniszter találkozásait írja le. Ezt kihagyni a filmből - bűn és esztelenség, hiszen rengeteg lehetőséget rejt magában. De ugyanilyen érthetetlen számomra az Odú felgyújtása, amelyet hiába keresünk a könyvben - nem volt elég történet benne, hozzá kellett írni?
Nem kerülhetem ki, hogy röviden ne mondjak véleményt magáról a könyvről, a Harry Potter történetről. Fiaim miatt olvasom a sorozatot, mert érdekel, mi is fogja meg őket és a hasonló korúakat ebben az írásfolyamban? Az alapállás, miszerint a mágus-világ, a csodák világa se fenékig tejfel - sőt néha talán még kegyetlenebb, mint a valóság - újszerű dolog. Életre neveli a fiatalokat vagy éppen feleslegesen növeli a félelmüket? Tanácstalan vagyok. Érzésem szerint elveszik ez a kérdés a rengeteg (jó avagy rossz) varázslat olvasása-bámulása közben. Maga a történet megkomponált, ahogy azt az írónő is többször nyilatkozta, ez tetszik nekem. A stílusa? Hát erről nehéz bármit is mondanom, mert angolul nem olvasok "irodalmi szinten" - a fordítás alapján jól, könnyen olvasható műnek gondolom, amelynek erőssége a fordulatosságában rejlik. A helyek, helyszínek ábrázolása, leírása elnagyolt és bennem a hiányosság érzését kelti. A kosz, szemét, elhanyagoltság szinte mindenütt ott van: a Gomold-házban, Hagrid házában, de Harry szobájában is. Mi ez? Milyen összekötő kapocs?
Ami még jobban zavar, az a személyek egy-két tulajdonsággal (külső, belső) - ábrázolt alakja - jellemrajzról nem nagyon beszélhetünk. Talán e miatt ragaszkodtam volna azon kevés képhez, színhez, amit a könyvben találtam: Narcissa leomló szőke haja hol van a filmben, de Ginny hosszú, vörös hajfürtjeit se láttam, sőt Dumbledore hivalkodó szabású szilvakék bársonyöltönyét sem - csak azért sorolom ezeket, mert a filmbeli jelenetek alapjául szolgáló könyvrészletekben ez van.
Így visszakanyarodva a filmhez: nemcsak az előbb felsorolt konkrét színeket hiányoltam, hanem úgy általánosságban is azt mondhatom, az egész filmet színtelennek, élettelennek találtam.
Ha azt mondják, hogy a dementorok köde miatt van a szürkeség, elfogadom, de azt nem, hogy ez kiderülne a filmből. Akkor is kihalt és ember nélküli, vagy jóval kevesebb embert mutató a kép, ha eredetileg (könyv szerint) nem is lenne az. Ilyen például Dumbledore halála egy jellegtelen toronyban: csak a lényeges emberek vannak a porondon, sehol az alaphangot meghatározó halálfaló-vérfarkas-csoport a maga csapzottságában.
Roxfort távoli képe, a kviddics-pálya nézőközönsége, mint egy makett távolról. A személyek külsejével se vagyok kibékülve. Harry Potter ennyi: jólvágott haj, szemüveg. Hermione, mintha egy középosztálybeli lány lenne egy sikeresen megállított anorexia nervosa után. Csúcs Ginny, amikor vállára omló barna hajával ott áll abban a hasán megkötött övű pongyolában, hogy megtörténjen Harryvel a smár avagy csók. Több van a könyvben és nem a színészeken múlt, hogy ilyen lagymatag megjelenést formáltattak meg velük.
A cselekmény: a történetben annyi folyamatosság van, hogy aki nem látta az előző részeket, az is élvezni tudja ezt a folytatást, a meg nem értett összefüggések, rejtélyek miatt feltámad a kíváncsiság a következő részek iránt - mert ugye még két filmet várhatunk.
A filmet szakavatott kezek és fejek tették fogyaszthatóvá - ami a minőség rovására, de az eladhatóság felé billent. Nézhető, nevetni lehet rajta, van benne izgalom is, csak többet lehetett volna belőle kihozni.
Csalódást talán nem, de hiányérzetet okozott - legalábbis nekem.
7/10 pont
