Egy Potteren és Potterrel felnőtt rajongóval mentem moziba. Áron múltkor (2005-ben) még a romantikát sokallta a negyedik részből, most 19 évesen az életszerűséget hiányolta Potter kapcsolatából. Neki tetszett, nekem kevésbé.
Ez eddig a legjobb Harry Potter - 8/10
Paulik Áron
Harry Potter-film volt, elfogadom. Úgy értem, nem fordították ki. Nekem a sorozatban J.K.Rowling könyve a legfontosabb, és az első két részt kivéve az eddigi részek nem feleltek meg ennyire az eredetinek. Voltak persze megint kimaradt részletek, kihagyott nagy roxforti végső csata, és egyéb változtatások. Keveset foglalkoztak a gonosz erőkkel, és betettek egy plusz házrombolós jelenetet, amiben egy csomó Főnix rend-tag nem tud elbánni Helena Bonham Carterékkel, pedig a tíz varázsló együtt felmoshatta volna a padlót Bellatrix Lastrange-gel meg Fenrirrel, a farkasemberrel. Ennek ellenére a film hangulatában visszaadta a regény stílusát, és ez Potter-viszonylatban nagy fejlődés.
A gonosz erők nyomasztása az egyik fontos elem, ami ha kisebb hangsúllyal is, de jól működött, Helena Bonham Carter remekül játszotta az őrült gonosz boszorkányt, és nekem az is bejött, hogy Voldemort nem jelenik meg a 130 perc alatt, a halálfalóknak sem ad utasítást, még Piton professzorral sem beszélget. Így jelentőségteljesebbnek tűnik, hogy az ujját sem kell mozdítania a visszatérésért.
A másik jó találat, hogy közben helyzetkomikumokra építő poénokat szórtak szét, a vicces varázsbalesetek is több szerepet kaptak, mint eddig, újabb varázscuccok érkeztek Ron bátyjainak köszönhetően a placcra és a kviddicsmeccsek is helyes arányban szerepeltek. Ron (Rupert Grint) pedig végig vicces a jelenlétével, főleg a bájitalos szólójával, ahogy a bárgyú mosolyt szakszerűen veszi fel és le az arcáról. (Itt jegyezném meg, hogy Hermionét alakító Emma Watson még játszik is!)
Mindenki kever mindenkivel a Roxfortban, ami tetszett, de így több lett a hibák lehetősége is. Sokszor zavart a Ronra hajtó gázos csaj, és Harry meg a barátnőjének kapcsolatát is erőltetettnek, indokolatlannak találtam. Tessék-lássék-módon meg minek összejönni? A mélyebb tartalmú jelenetek viszont kicsit beragadósak lettek. Mikor Harry újra és újra elmeséli, hogy édesanyja hogy mentette meg, vagy hogy neki milyen szomorú, drámai a sorsa, azzal már a többi szereplő sem tud mit kezdeni, csak áll vagy ül vagy zavartan hallgat. Persze ehhez a sok meséléshez jöhetne egy kis beleélős előadás is, de Daniel Radcliffe semmit nem fejlődött.
Voltak kapkodós jelenetek is, és ebből volt a több: mikor megtudjuk, hogy ki a címbeli Félvér herceg, aztán a szereplők kifutnak a jelenetből, az elég suta volt, és a filmen végig uralkodott ez, hogy valahogy zárjuk le a párbeszédeket. Mégis azt gondolom, hogy döcögések, beragadások ellenére volt eleje, közepe és vége a hatodik résznek, egységes volt, jól és bátran válogatott az alapműből, és az is értheti a történetet, aki lusta volt elolvasni eddig a könyvet.
Harry Potter 6 egynek elment - 6/10
Gőzsy Kati
A történet epizódokra szakadt, így apró jelenetekben tudhattuk meg, hogy Voldemort nagy visszatérését készítik elő, az indoklás, hogy hogyan, milyen lépésekkel harcolnak ez ellen, meg annyira apró volt, hogy el is maradt. Ugyanakkor ugyanolyan fontos történetszálnak tűntették fel, hogy Roxfortból Tuti gimi lett, mindenki smárolt mindenkivel, persze szigorúan hátratett kezekkel. A Voldemort-probléma a végén kicsit háttérbe is szorult, elbagatelizálták, szinte az lett az egyik főbejelentés, hogy Ron engedélyezi Harrynek, hogy smárolhat előtte.
Alig volt akció, így a látvány az, ami miatt alig jutott eszembe, hogy tockost adjak a mellettem fecsegő tizenéves csajoknak. Akik ha épp nem együtt futottak ki pisilni a vetítésről, ötpercenként felkiáltottak, hogy jaj de cuki az a szörnyecske a vállán, vagy Ron a legjobb arc, Malfoy jó pasi lenne, szép szeme van, csak most nagyon lefogyott és Hermionénak sajna tényleg jó a segge.
Szóval a látvány volt a legjobb: egységes volt, és olykor telenyomták számítógépes effektekkel a vásznat. David Yates szerencsére továbbra is az Azkabani foglyot rendező Cuarón stílusát utánozta, és horrorjelenetekkel sokkolgatott. A muglivilágba betörő halálfalók 3d-s hídrombolásos nyitójelenete pedig tényleg olyan ütős volt, hogy komolyan aggódtam a híd végén kocogó nyugdíjasokért.
Apropó: nyugdíjas. Harry és Dumbledore kapcsolata és közös barlangos jelenete volt a leghitelesebb a filmen, a 17 éves Harry és a 150 éves professzor duója meghatóbb volt, mint amit Gandalf Frodóval a Gyűrűk urában bármikor is összehozott. És ugye a tűzfüggönyös jelenet is a trilógiával versengett: ahogy előtört belőle a fehér varázsló, és kinyomta a Ralph Fiennes-ba öltött gizda gollamszerű figurákat a szélesvászon szélére.
Draco Malfoyt és a fiatal Voldemortot alakító Fiennes-unokaöccsöt kivéve, ha a srácok magukban voltak a színen, érezhető volt a színészhiány. Még mindig jelképesen játssza a varázslótanoncokat a hat rész alatt kinevelt három főhős, de közülük is Radcliffe a legbénább. Őt a 99-es David Copperfield [9]-es tévészerepe miatt választották ki a 2001-es filmhez, de azóta annyi jellemfejlődést produkált, amennyit a külseje változott, vagyis semennyit. Úgy tűnik, a nyereséges projekthez elég egy vastag szemöldök és egy változatlanul kerek szemüvegkeret. Ezt Radcliffe a maradék kettébontott részben még biztos tudja hozni.
