Rövidtávon persze az ellentétek is vonzzák egymást, de az együttélés mindennapjaiban a különbségek idegesítően elviselhetetlenné válnak. Ezt példázza vígjátéki keretek között Dan Mazer filmje.
Tűz és víz
Nat (Rose Byrne), az agilis reklámszakember és Josh (Rafe Spall), az egyelőre sikertelen író megismerkedésük és fellángolásuk után gyorsan összeházasodik. Ők ugyan még nem látják, mennyire megnehezíti majd a dolgukat eltérő jellemük, de családjuk és barátaik egy lyukas garast sem adnának azért, hogy együtt fogják ünnepelni az első házassági évfordulójukat. Ahogy az évforduló közeledik, egyre szaporodnak a vészjósló jelek, azonban mindketten túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék, tévedtek, vagy, hogy megtegyék az első lépést, elismerve ezzel a feladást. A helyzet csak bonyolódik, amikor Nat munkahelyén feltűnik a sármos megbízó, Guy (Simon Baker), Josh-nak pedig lassan leesik a tantusz, hogy talán hiba volt annak idején elengednie korábbi szerelmét, Chloét (Anna Faris).
[img id=444852 instance=1 align=left img]Borat nagy fehér szerzője menni romkom
Dan Mazer valamit nagyon el akart mondani ezzel a filmmel, hiszen nemcsak megrendezte, hanem a forgatókönyvet is ő jegyzi. Utóbbi területen nagyobb gyakorlata van, hiszen ő írta az Ali G. Indahouse-t, a Boratot és a Brünót. Ezúttal a romkomhoz illően szalonképesebb humorban utazott. A végeredmény vegyes, akadnak igazán mókás pillanatok, de vannak majdnem olyan idegesítőek is, mint egy házasság hétköznapjai. Sok újdonságot ne várjunk a történettől, hisz huszonöt felett ki ne tudná, mennyire próbára teszi az embert az együttélés, főleg, ha a feleknek alig vannak közös vonásaik. A skatulyából kihúzott, eltökélt üzletasszonyokat mindig is jobban fogja vonzani egy sikeres, menő üzletember, mint egy tehetetlen, élhetetlen és éretlen művészlélek. Az utóbbihoz pedig sokkal jobban passzol egy divatra és sminktrükkökre fittyet hányó, de kedves lány, aki munkaidőben a világ jobbításáért küzd.
Sorstársak
Egy ilyen típusú vígjátéknak azonban nem feladata a világmegváltás, minden azon múlik, hogy a néző jól szórakozik-e. Ennek az elvárásnak a film – ha nem is maradéktalanul – megfelel, hiszen ki ne örülne, ha látja, hogy nem csak neki vannak párkapcsolati problémái, és kinek ne melengetné a szívét egy romkomhoz méltó happy end. A rekeszizmok kímélő igénybevétele is megvalósul, hiszen egy-egy nevetés között a nézőnek van ideje pihenni is, és felkészülni a következő poénra.
A szereplőválogatás jól sikerült, Rose Byrne (Trója, Koszorúslányok) megfelelő alkat a mindig tip-top, kissé karót nyelt feleség szerepéhez, bár a bénáskodást időnként túlzásba viszi. Rafe Spall (Promeetheus, Pi élete) is nagyon sikeresen kelti életre azt a férfitípust, akit az ember néha legszívesebben péklapáttal csapna tarkón, hogy szedje már össze magát. Simon Bakernek (A mentalista) pedig kimondottan jót tettek az évek. A Szigorúan bizalmasban tejfölösszájú volt, akiből ki se néztük volna, hogy valaha találkozunk még vele a vásznon, de így negyven felett beérett.
Kinek ajánljuk:?
- Aki már érzi, hogy rosszul választott párt, de megerősítésre van szüksége.
- Akinek nincsenek párkapcsolati problémái, de szívesen nézi, hogy másnak viszont vannak.
- Aki egyszerűen csak szórakozni szeretne, miközben a történet a happy end felé halad.
Kinek nem?
- Aki szerint az emberi élet olyan alappillérének analizálásához, mint a párkapcsolat, csak sokkal értőbben és komolyabban szabad hozzányúlni.
- Aki már unja a romkomos kliséket.
- Aki még egy vígjátéktól is elvárja, hogy kizárólag hihető szituációkra épüljön.
6,5/10
