Megható pszichoszexuális mélylélektani analízis hitelesen. Liv Ullmann Strindberg tragédiájához hű kamaradrámát rendezett, Ingmar Bergman alkotótársának legújabb filmje azonban Jessica Chastain, Colin Farrell és Samantha Morton lenyűgöző alakítása ellenére sem működik százszázalékosan.
Szent Iván éjszakája számos írót megihletett, Shakespearehez (Szentivánéji álom) és Gogolhoz (Szent Iván éj) hasonlóan Strindberg sem tudott ellenállni a misztika övezte ünnep varázslatának. Strindberg, akárcsak elődei, művében frusztrált szerelmi sóvárgást, bűnt és bűntudatot elegyít, háromszereplős tragédiájában a merev társadalmi hierarchia, az ösztönös vágyak és a vallási tanítások brutális harcának freudi elemzésébe enged bepillantást.
Liv Ullmann – eltekintve a film bevezetőjét alkotó flashbacktől, amelyben egy magányos kislányt látunk a kertben kószálni – hű adaptációt készít. A kislány nővé érik, ami nem változik, az a magány és az árvaság érzése. Apja távol, anyját rég elvesztette, unalmában apja inasával kacérkodik. A nagyúri leereszkedés szerelemmé alakul, az ambiciózus, szúrós szemű inas, John (Colin Farrel) egyre sötétebb hatalmi játékba bonyolódik a gazdag gróf lányával, Julie-val (Jessica Chastain).
Liv Ullmann színészválasztása majdhogynem tökéletes. Jessica Chastain hitelesen vált, az egyik pillanatban önvédelmi fennhéjázó dühtől fortyogó arisztokrata és a megzavart, rémült kislány szerepe között. Colin Farrel fejlődő, más szempontból éppen lesüllyedő karakterét lépésről-lépésre követhetjük nyomon, elborzadunk, milyen természetes, magától értetődő módon válik a csodálat és a szerelem szégyenteljes undorrá. Samantha Morton, a sokat szenvedett szakácsnő, Kethleen kettős személyiségét kelti életre, aki vallási áhítattól vezérelve megmenti a megmérgezett házikedvenc életét, ugyanakkor teljes bizonyossággal, szinte kárörvendő igazságérzettel mondja az összetört Julie szemébe, hogy gazdagok nem nyerhetnek megbocsátást.
Megcsontosodott puritán szellemiség és osztályharc a legintimebb szinten. Ami a színészeknek a legnagyobb kihívást jelenti, az a katarzis átélése és átadása. Jessica Chastain és Colin Farrel szenvedélyessége átütő erejű, vannak pillanatok azonban – leginkább az érzelmi kiborulás másodpercei, sírás és keserű kiáltások a végzet felé –, amelyek során kicsúszik kezükből az irányítás, mintha a film vásznáról egy valódi színpadra zuhannának.
A teatralitás jelenléte nemcsak a színészek játékában, de a viktoriánus festészetet idéző díszletekben, a film látványvilágában is helyet kap. Mikhail Krichman képei magával ragadóak, neve A visszatérés és a Leviatán kapcsán ismerős lehet számunkra. A képi naturalizmust a legnagyobbak, Schubert, Schumann, Chopin, Arensky és Bach zenéje kíséri.
Ahogy Liv Ullmann fogalmazott: „A zene számomra különböző érzéseket ás különböző karaktereket jelenít meg. Schumann Träumerei című darabja és Schubert második, Esz-dúr triója Julie vágyait, míg Arensky zenéje Johnét fejezi ki. Haladva a film vége felé Bach Második csellószvitje hallható. Ez a megbocsátásról, a megbékélésről szól. Kegyelemnek akkor is lenni kell, amikor már minden elveszett. Ez olyan dolog, amit tudok, ez az, amit tapasztaltam, amit láttam. Az élet misztériuma olyasvalami, amit a zene megadhat nekünk. Én igazán hiszek az életben – annak jelentésében, céljában.”
A Julie kisasszony nézése közben szinte az összes érzékszervünk aktivizálódik, nemcsak képileg és zeneileg állunk egy precízen megkomponált alkotással szemben, de a történetben is folyamatosan utalásokkal találkozunk, az egyes motívumok jelentései felértékelődnek, ahogy haladunk előre a történetben, többletjelentéssel gazdagodnak.
Nem Liv Ullmann az első, aki mozgóképen alkotta újra Julie kisasszony történetét (Alf Sjöberg: Fröken Julie, 1951; John Glenister, Robin Phillips: Miss Julie, 1972; Birgit Cullberg: Fröken Julie, 1980; Mike Figgis: Miss Julie, 1999; Michael Margotta: Miss Julie, 2009). Ennek ellenére olyan alkotás született, amely erős jelenlétével felfrissíti az ismert történet adaptációs hagyományát és azokkal, akik esetleg még nem ismerték Julie kisasszony történetét, élvezetes módon ossza meg azt.
Értékelés: 7/10
