Coming out következik: mindig is hidegen hagytak az óriásrobotok. Lehet köpködni, de nekem Robotech, BattleTech és Transformers egykutya, én gyerekkoromban a szörnyekre voltam rákattanva, úgyhogy a kedvenc robotom is Mechagodzilla volt. Éppen ezért voltam megfelelő indikátora annak, hogy hogyan tetszik a Transformersből készült film egy laikusnak, aki egyáltalán nincs képben.
Jelentem, nem nagyon. A koncepció főbb marhaságait még elnézném, tényleg, jöjjenek a Földre háborúzni a jó és a gonosz robotok, ha más szemétdombot nem találnak a galaxisban. Viszont ha már nem valami Star Wars-szerű űroperában szerepelnek, a robotok nekem ne pislogjanak, ne tördeljék fémujjaik ízületeit és főleg ne hugyozzanak, hanem viselkedjenek legalább egy kicsit robotszerűen, mondjuk úgy, mint a T-800-as a Terminátorokban. A Transformers filmadaptációjának robotjai viszont pisilnek, ha a forgatókönyv ezt poénosnak látja, feka ganxtaszlenget nyomnak és pisszegve intik csöndre egymást - nem tudom, ez mennyire a szkriptírók hibája és mennyire az eredeti kánon része, mindenesetre én nem tudtam lenyelni.
Aki viszont túlteszi magát ezen, no meg a tizenkétévesek szintjéhez kalibrált humoron, a faék egyszerűségű sztorin és jellemeken, azon, hogy a készítők a fizikai törvényeket és az arányokat több jelenetben is zárójelbe teszik, hogy egy hangárnyi méretű kocka össze tud menni húszcentisre és fél kilósra, hogy egy sportkocsiból akkora óriásrobot lesz, mint egy többemeletes ház és hogy a mozi két remek színészből, Jon Voightból és John Turturróból csinál karikatúrát, az egészen jól szórakozhat a látványon. Az IMDB 8 feletti értékelése azt mutatja, hogy sok ilyen ember van, én túl nagynak éreztem a film által elvárt áldozatot. Ez egy olyan rossz Michael Bay-film, hogy az már Roland Emmerich, szóval csak az nézze meg, aki A függetlenség napján és a Godzillán sem kaparta le az arcát.
