Cinikusabb énem azt mondatja velem, hogy a "gyermek a Holokausztban/háborúban"-motívum a szentimentalizmusra hajlamos európai művészfilmes rendező vesszőparipája, és nem biztos, hogy szükség van még egy ilyen darabra. Érzelgősebb énem viszont azzal érvel, hogy igenis újra és újra el kell mondani, hogy volt egy időszak, amikor valaki, sőt, egy egész állam, egy teljes apparátus minden erejével azon fáradozott, hogy kisgyerekeket üldözzön és öljön meg. 

Háborús gyerekkor

A gyerek és a háború, a tiszta ártatlanság és mocskos kegyetlenség szembeállítása adja magát, sőt, szinte önálló műfajjá nőtte ki magát, és a közelmúltban is bőven kerültek ilyen filmek a hazai mozikba. A műfajon belül (is) kimagasló Lore után jött a jószándékú, de giccsbe fulladó A könyvtolvaj, vagy a szikárnak szánt, de inkább csak vázlatosra sikerült, jókora hiányérzetet okozó A nagy füzet, hogy ne nyúljunk vissza messzebbre. Utóbbi film és a Fuss, fiú! között már csak azért is szembetűnő a párhuzam, mert a közös témán és veretes irodalmi alapokon túl mindkettőben egy ikerpár a főszereplő – igaz, Szász Jánosnál ez a történet szerves része volt, Pepe Danquart munkájában egy és ugyanazt a fiút alakítják a Tkacz testvérek – sajnos azt kell mondjam, jobban, mint a Gyémánt ikrek A nagy füzetben. A markáns és hálás téma persze csapda is: ha valaki nem tesz újat a formulához, csak vérben tocsogó német katonákat, meghunyászkodó civileket és rettegő gyerekeket mutat a vásznon, az kudarcra ítéltetett, még akkor is, ha a végeredmény korrekt iparosmunka.

Háztól házig

Yoram Friedman valós történetéből Uri Orlev írt nagysikerű regényt, amit aztán az Oscar-díjas német rendező, Pepe Danquart filmesített meg német-francia koprodukcióban – amiből érdekes módon a lengyelek kimaradtak, holott a főszereplő, a nyelv és a helyszín is mind lengyel. A 8 éves Srulik ugyanis a varsói gettóból szökik meg, hogy aztán magát lengyelnek/kereszténynek kiadva, Jurek néven élje túl a háborút. Faluról falura, tanyáról tanyára jár, hogy ételért cserébe munkát vállaljon, és hol befogadják, hol pedig a németeket küldik rá, vagy azok maguktól jönnek, de sehol sem maradhat sokáig. A menekülést rövid – gyakran túlságosan is idilliként ábrázolt – nyugalom követi, majd újra üldözés jön és így tovább, egészen az oroszok megérkezéséig, amikor az identitását elveszítő Jurek/Srulik új dilemma elé kerül. Lengyel legyen, vagy zsidó? Azt a viszonylag vegyes filmográfiával rendelkező – még 1993-ban egy kisfilmes Oscart nyerő, aztán néhány korrekt dokut, majd pár pocsék játékfilmet rendező - Danquart is nyilván érzékelte, hogy önmagában kevés a főhős (meg)menekülésének egyes lépéseit ábrázolnia, így a vezérmotívum az identitáskeresés lett. 

Válaszúton

A kisfiú számára a katolicizmus egy idő után nem csak a biztonságot jelentő álca, hanem menedék is lesz – először vicces, ahogy sorra elrontja a dícsértessék szövegét, majd látjuk, amint akkor is imát mormol, amikor biztosan nem figyeli senki. A zsidó identitást azonban a félelmen és a körülmetélt fütyin kívül nem jeleníti meg semmi, csak egy, az apjának sietve tett ígéret, majd a végén egy jól öltözött fiatalember jeleníti meg, így nincs viszonyítási alap, ahogy Jurek/Srulik sem kap igazi egyéniséget azon túl, hogy egy kedves kisfiú, akit könnyen megsajnál az ember, és rendelkezik bizonyos túlélési reflexekkel. Ehhez jön a régimódi, hagyományos narratíva, a flashbackek kissé ügyetlen használata és a francia Stephane Moucha Disney-filmeket is megszégyenítően édeskés zenéje, amit csak helyenként ellensúlyoz a viszonylag bőkezű költésgvetésből és Daniel Gottschalk operatőri munkájából adódó, valóban nagyívű látvány, a Tkacz testvérek és néhány karakterszínész hibátlan játéka és a nagy ritkán becsempészett humor. Ez a történet és téma megérdemelt volna valami eredetibbet, valami erősebbet.

Kinek ajánljuk?
- Aki szerette az olyan filmeket, mint a Valahol Európában, az Iván gyermekkora vagy a Jöjj és lásd! 
- Aki szerint helyes, ha egy német rendező a II. világháború bűneiről készít filmet.
- Aki tudni szeretné, hogyan viselkedtek az emberek a megszállt Lengyelországban.

Kinek nem?
- Aki az olyan háborús filmeket szereti, ahol nagy csaták is vannak.
- Aki szereti az újszerű megközelítést és/vagy árnyalt történetmesélést.
- Aki nem szereti, ha egy film legdrámaibb pillanatában lassítva fut a főhős.

6/10