A két pakulár
Közép-Európa Táncszínház
Dojo - edzőterem: Kocsma. Bár, az is lehet?
Junbitaiso - bemelegítés: Szabadidő, cigarettaszünet, pakuraégetés.
Hanmi-handachi-iriminage - belépő dobás: Ül a harcos. Nagy csata zajlik benne. Egész pontosan a szájában. Az állásból támadót ülve hatástalanítja, miután jól megforgatta. Először a makarónin mutatja be a technikát, aztán? kirúgják alóla a széket. Kocsma, na. Gyorsan felállítja, visszaül rá és eszik tovább. Aki alól ki lehet rúgni a széket, az hibázik. Szívás. Evés. Ivás. Az út befelé vezet. Ezen az órán ez öregít ennyire. Az idő érthetetlen nyomulása, ami ellen itt felveszik a harcot. A sarokban hallgat a tücsök, aztán jelez: rázendít, figyelmezteti a gazdáját a közelgő veszélyre.
Tenchinage - ég-föld dobás: Meztelen felsőtestre bőrdzseki. Mindenkinek van egy pakurája, amit úgy éget, ahogy él.
Suwariwaza-kokyuho - légződobás ülésben: Egy női szamuráj, karcos hang. Macskaköröm. Fehér csipkeruhában, észbontó rózsaszínű masnikkal, piros fénykörben, mikrofonba sanzont duruzsol. Magukkal viszik a harcosok, hiszen közülük való.
Taninzugake - több támadó elleni technika: Sokan támadnak a harcosokra, persze hiába. Egyenlőtlen küzdelem, pakulárék ipiapacso/ókkal jelzik fölényüket. Viszonylagosak lesznek egymáshoz.
Koshinage - csípődobás: Tangó, ami megakasztja a belső szervek működését. Tangó, ami véletlenül összejön az életben (vagy véletlenül nem, vagy véletlenül sem). Egy pillanat, amihez hosszú éveken át kell gyakorolni, de nem kell tudni semmit, hogy sikerüljön. A mozdulat nem mozdulat, csakis érzés.
Kaitennage - forgatódobás: Mintha szamurájok ültek volna tábortűznél, mintha szalonnát sütöttek volna? de csak a tér-idő gördült és éjjel érkezett egy száraz kiégett angyal, akit elegánsan megmentett az angyal- és madárvédő golyóköpködő.
Kokyunage - légzőerődobás: És pont azé lett. Pont, mint az élet ...
