Üzenet, tőmondatban

Steven Spielberg visszarepült az időben, ám sajnálatos módon ez nem csak történelmi távlatokban való múltba merengést jelent, dicső és Oscar-kompatibilis téma után kutatva, hanem a filmkészítés, az átlagízlés, de mondhatjuk tán, hogy önmaga egyszer már magunk mögött hagyott korszakához nyúlt vissza. Értem ez alatt, hogy bár a hollywoodi pátoszosdit ő szó szerint mesterfokon űzi, tehát nem feltétlenül és nem mindig pejoratív értelemben címkézhetők fel munkái ezzel, a Lincoln annyira infantilis és gejl, amilyenre nem sok példát tudok most hirtelen felhozni a közelmúltból, a komolyan veendő rendezők munkái közül. Közepesen sokat látott nézőben felmerül a kérdés, hányszor lehet ezt még eladni az embereknek, a túl sokat látott néző pedig tudja, hogy akárhányszor. Moziban, politikában egyaránt. Csak aki elért egy bizonyos szintet a szakmájában, attól már elvárom, hogy ne tegye.

[img id=452528 instance=1 align=left img]Változást hirdet

Spielberg Lincolnja elsőre nem átfogó biopic, hiszen egyetlen, jóllehet a történelmileg és az elnök úr karrierjében is valószínűleg legfontosabb aktus, az úgynevezett 13. alkotmánykiegészítés rögzítésével foglalkozik. Tudniillik ez az a rendelkezés, amely kimondja a rabszolgaság eltörlését, az egyetemes emberi jogokat bőrszínre való tekintet nélkül. Ennek jelentőségét még akkor sem lehet s illik vitatni, ha szóban forgó országban még száz (azaz 100) évvel később is buszon, moziban, hivatalban külön székek voltak fenntartva a színesek és a fehérek számára. Azóta végül is egész határozottan kompenzálták ezeket a múltbéli hiányosságokat. Amelyre egyébként egész viccesen utal is az egyik ilyen kellemetlenül magasztos beszédében az egyik szereplő, amint azt számolja, ha már most eljutottak odáig, hogy neki mint fekete közlegénynek ugyanannyi fizetés jár, mint a fehér katonáknak, akkor hány év múlva lehetnek tisztek, mikor kaphatnak szavazati és mikor választhatósági jogot. Az elnök szó nem hangzik el, ez már túl parodisztikus lett volna. Mert azért szereti a viccet az öreg: egy másik jelenetben a törvényhozók azon háborognak, ha holnap szavazati jogot kapnak a feketék, akkor holnapután tán már a nők következnek?

A korrupció az, amiből kihagynak

Ezekből talán sejthető, amennyire unalmas Lincoln karaktere – számomra még a többnyire elragadó Daniel Day-Lewis keze alatt sem válik fogyaszthatóvá ez a szirupból kent figura, meg is van az Oscar-jelölés –, annyira van mit beszélni arról a társadalmi és politikai környezetről, amelybe Spielberg bepillantást enged. Míg a főhős tekintetében nincs helye megingásnak és foltnak a becsületén, addig meglepő őszinteséggel ábrázolja, hogy a parlamentáris demokrácia alapja a korrupció. Sőt azt sem zárom ki, hogy ez csak nekünk meglepő, akik azért még csak fel szoktunk tessék-lássék háborodni, ha ilyesmi csúfságok következmények nélkül maradnak, neki viszont szeme nem rebben, ugyanolyan természetesnek veszi, mint hogy minden ember egyenlő. Visszatérve, ha nem is Ádám-Évánál kezdődik a történet, de a végítéleten is túlmutat. Az alkotmánykiegészítés elfogadása volt az első alkalom, amikor még nagyjából tisztességesen véget lehetett volna vetni a filmnek, ám Spielberg nem élt ezzel a maga teremtette lehetőséggel. Amikor már a negyedik zárójelenetet néztem végig, engem is elkapott a sírógörcs, ahogy minden bizonnyal sok igaz amerikait is a moziban. És még mindig nem volt vége. Még a metróaluljáróban is félve tekintgettem a hátam mögé, nem áll-e ott egy szakállas ember, aki feltétlenül meg akar osztani velem pár gondolatot az emberi jogokról. Kezeket zsebre, értékeinkre vigyázni.

Kinek ajánljuk?
- Történelmi eposzok szerelmeseinek.
- Daniel Day Lewis rajongóinak
- Oscar-közeli ízlésűeknek.

Kinek nem?
- Akik szeretik elkülöníteni a János vitézeket a politikusoktól.
- Akik kinőttek már a pátoszos nagymonológokból.
- Akik nemrég szerettek bele Jospeh Gordon-Lewittba, és azt hiszik, itt is valamire való szerepe van.

6/10