Aprólékos megfigyelés
A forgatókönyv nem sűríti a főhős néhány napjának eseményeit drámai cselekménnyé, mintha nem az lenne az alkotók célja, hogy elmeséljenek, érdekessé tegyenek egy történetet, hanem az, hogy az antropológus precízségével dokumentáljanak egy sok szempontból érdektelen nyomozást. Nem óvnak meg az unalmas részektől, sőt, többször valós időben kell végigélnünk a hosszú és eseménymentes megfigyelési jeleneteket, a papírmunkát, a rendőrségi ügyintézést.

Elkerülő hadművelet
Cristit (Dragos Bucur), a fiatal román nyomozót főnöke (Vlad Ivanov) megbízza, hogy buktasson le egy középiskolás fiút, aki időnként társaival az iskolaudvaron elszív egy füves cigit. A munka persze egyáltalán nem érdekes, vagy veszélyes, Cristi küldetéstudat nélkül ácsorog, telefonál, nézelődik, adminisztrál. Közben pedig kerüli a főnökét, így próbálva időt nyerni, hogy valami érdekesebbel előállva elterelhesse a figyelmet a srácról, akit nem szeretne egy ilyen banális ügy miatt évekre a börtönbe juttatni.

Napi rutin
Az idő telik, Cristi "nyomoz", unalmában egyik cigit szívja a másik után, mi meg jobb híján a háttérben látható utcai életképeket figyeljük, aztán követjük őt a hosszú, egyenes útszakaszokon, a lejtőkön és az emelkedőkön, a lakótelepen át, be a lépcsőházakba, vagy az iskolaudvarhoz, a rendőrösre. Vissza-visszatérnek a mindennapok múlt rendszert idéző, szürke képei: jellemző utcarészletek, folyosók, pléh irodaszekrény, kopott íróasztal. A csendet ritkán töri meg emberi szó, néha mintha az örökkévalóságig tartana a néma, mozdulatlan, eseménytelen várakozás.

Frusztráció
Cristi kerüli a nyílt konfrontációt, így a belső feszültség nem talál kiutat, és bár arckifejezésén nem feltétlenül látszik, sejthető, hogy miközben behúzott nyakkal, a földet nézve a rendőrörs felé kullog, birkózik benne az igazságérzet a megkövetelt engedelmességgel. A monoton, mindennapi rutinfeladatok a csöndes belső őrlődés díszletévé válnak, újra és újra felmutatva a nyomozó tehetetlenségét, a nyomozás értelmetlenségét. Mire eljutunk a döntő találkozásig, már túl vagyunk jó néhány "Cristivel töltött" kínzóan hosszadalmas percen - nem túl nehéz átérezni a főhős elcsigázottságát.

Definíciók
A főnök a hosszú, hallgatag jelenetek után következő közel negyed órás beszélgetésben Cristi morális aggályaival szemben a "lelkiismeret", a "törvény" és a "rendőrség" szavak szótári definícióját sorakoztatja fel. Az önálló értelmezés és a vita lehetőségét kizárva a szóhasználatot és a jelentéstulajdonítást a hatalom ellen, vagy amellett történő állásfoglalásként értelmezi. Értekezésében a nyelv nem a gondolkodás, hanem az elnyomás eszközeként jelenik meg, szabályozó és nem pedig leíró szerepben.
Utólag felértékelődik, új értelmet kap a némaság. Talán az sem annyira szörnyű, mint belegondolni, mit jelent, ha a hatalom embere a nyelvet nem változó, meg-megújuló rendszerként, hanem szótárakban lefektetett definíciók és szabályok összességeként tartja számon. A spanglizó gimnazista "bűncselekmény"-t követett el:, amely nem más, mint "az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli."

Kinek ajánljuk?
- Annak, aki bírja a lassulást.
- Aki szereti a kihívást jelentő filmeket és élvezi a szemlélődést.
- Rendőröknek, nyelvészeknek.

Kinek nem?
- Aki rosszul tűri a monotóniát.
- Aki "valami pörgőset" szeretne.
- Aki mozizás közben kizárólag kellemes érzéseket szeretne átélni.


8/10