Kevés ember lehet hazánkban, aki nem is meri Emir Kusturica nevét, azok pedig még kevesebben lehetnek, akik Goran Bregovic vagy a balkáni zene említésére ne kapnák fel a fejüket. Emir Kusturica most fivérével, a zenész Stribor-ral készített közös, egész estés produkciót.
A történet
A film meglehetősen beszédes és abszurd szituációval kezdődik. A helyszín egy négy fős falu, ahol épp bezárják az iskolát, mert csupán egyetlen tanulója van az idő közben kocsmává alakított intézménynek. A 12 éves Tsane nagyapjával, a helyi tanítónővel és egy szűkszavú öregemberrel éldegél az Isten háta mögötti településen, ahol a legnagyobb esemény az, amikor a még mindig csábos tanárnő (évente egyszer) megfürdik a szabadban. Tsane remekül érzi magát ebben a paradicsomi világban, a kamaszkor szele még csak épp hogy megérintette, a nagyapjánál legjobb barátot pedig el sem tudna képzelni. A felnőtté válás mégis olyan dolog, amin mindenkinek túl kell esnie, az öreg ezért szimbolikusan elhajtja otthonról, hogy egyetlen vagyonukat, a tehenet eladva, feleséget szerezzen magának a nagyvárosba. Meg kell fürdeni a város mocskában, hogy a szerelemben feloldódva újra boldogok lehessenek ebben az idilli világban. Immár feleségestül.
Móka, kacagás
A film tehát szimbólumokkal teli alkotás, csupa jelzésérték. Az alkotók pont azt nem tudták eldönteni, hogy nagy ívű történetet beszélnek majd el, vagy kacagtató jelenetek sorát fűzik-e fel egyetlen füzérre. Népmesei elemek, városi folklór és a szereplőkre tökéletesen veszélytelen élethelyzetek sűrűsödnek össze egy történetben. Egy maffia által működtetett kuplerájból hőseink olyan játszi könnyedséggel és erkölcsi fölénnyel jutnak ki, hogy annál már csak a maffiafőnök "kíméletlen" kiherélése az érdekesebb. A tehénnel a város utcáin bóklászó fiúcskából a film végére tökös és eszes bandafőnök lesz, aki a csomagtartóban bizonyítja érzelmeit leendő feleségének, és aki női otthonkában is képes megállítani egy halottas menetet. Persze az ő lelkét és erkölcsi tartását mindezek ellenére képes megőrizni, és még elegendő lelki erővel rendelkezik ahhoz is, hogy a bandaháborúban nagyapjával rendet tegyen. Egy olyan világban, ahol mindenki fegyverrel tesz igazságot, hőseink is kénytelenek ehhez az eszközhöz nyúlni, csak őket nem darálja be az erőszak, őket megvédi a falusi idill.
A legvalószínűbb, hogy viccnek szánták az alkotók és úgy vélték, ha olyat pakolnak bele, ami mókás és abból a lehető legtöbbet, az már elegendő a sikerhez. Ami a Macska-jajban bejött, az most pont kevés. Hiába a megváltó szerelmi szál, vagy az alvilág és a maffiózók kifigurázása, a film elsikkad.
Számvetés
Pedig Kusturica tudott ennél jobbat, csak az még 1998 előtt volt. A 2004-es Az élet egy csoda szintén Arany Pálma jelölést kapott Cannes-ban, ahogy ez a film is. Tiszteletadás lenne a szerb mesternek? A balkáni filmművészet erősítésére, bátorítására szánják a fesztiváljelöléseket? Kárpótlásul azért, hogy nem vették időben észre tehetségét? Egy biztos, a film akár Magyarországon is készülhetett volna, honi rendezőink folklór vonalon és kivitelezés tekintetében hasonló elképzelésekkel rendelkeznek. Kusturica-tól többet várnánk.
Kinek ajánljuk?
- A balkáni zene kedvelőinek.
- Azoknak, akik bírják városi-vidéki miliő szembeállítását a filmművészetben.
- Azoknak, akik feltöltődnek a népmesei fabuláktól.
Kinek nem ajánljuk?
- Kusturica rajongóknak.
- A városi-vidéki miliő szembeállítását nem kedvelőknek.
- A fegyverektől irtózóknak.
5/10
