Volt egyszer egy hatalmas varázsló, úgy hívták, Merlin. A hatalmát magába záró gyűrűt egy őrzőre bízta, aki a megfelelő utódot hivatott fellelni. Több száz évvel később, Manhattanben eljön a nagy nap. Mindez Jon Turteltaub új filmjében, a Varázslótanoncban.
Műfaji áttekintésre semmi szükség, hiszen már akkor is találunk kapásból három fantasy-t, ha csak a jelenleg vetített akciófilmek listáját fürkésszük. Arról nem beszélve, hogy mekkora bőségben úszó kínálatunk volt az utóbbi időben. Balthazar Blake (Nicolas Cage) Merlin egyik tanítványát alakítja, aki évszázadokon keresztül vergődik, csak, hogy megtalálhassa a mester gyűrűjének hű utódját. Dave Stutler (Jay Baruchel) először kísértésbe esik a drágaságtól, majd eldobja magától. Tíz évvel később járunk, amikor újabb sötét erők szabadulnak fel, ezért Dave rákényszerül a gyűrű használatára, és a varázslótechnikák elsajátítására. Harmadik főszereplőnk Maxim Horvath (Alfred Molina), aki ki akarja szabadítani Merlin ősi ellenségét. Ehhez szüksége van a bölcs varázsló gyűrűjére, amit Dave birtokol - ezért a nyomába ered. Horvath magyar származású nevét ékezet nélkül, th-val kell írni, egyedi trükkje pedig a ?magyar tükörcsapda?, egy olyan tükör, amibe ha bekerültünk, csak akkor jöhetünk ki, ha képesek leszünk újból megtalálni tükörképünket. Milyen jól láthatják Amerikában a sajátos magyar gondolkodást, és a kilátástalanságot. Persze egy egyszerű szenzációfokozásról van csak szó Jerry Bruckheimer producer és társai részéről, akik egzotikusabbá akarták tenni a varázslatos világot. Lehetne több misztikum, több kápráztatás, több csoda.
A fiatal szereplő nem tud Shia LaBeouf nyomdokaiba lépni, Alfred Molina pedig már a Pókembert is jobbította szereplésével. Jon Turteltaub rendező dolgozott már Nicolas Cage-el (például a Nemzet aranya c. filmben), nem is az ő teljesítményével vannak nagy bajok. Sokkal inkább a tömeges forgatókönyv-írással (Doug Miro, Carlo Bernard, Matt Lopez), ugyanis túl sokan vannak, és sok, fölösleges csatolmányt küldtek nekünk a filmmel. Ilyen a dupla szerelmi szövődmény, Dave és Becky (Teresa Palmer), továbbá Balthazar és Veronika (Monica Belucci) között. Habár mindenképpen említendő egy bizonyos jelenet az ifjú tanonccal és Becky-vel, amikor Dave összeköti a zenét a fizikával, és egy valóban romantikus jelenetet láthatunk. Megannyi kiaknázatlan lehetőség maradt azonban a készítők előtt, sokkal többet ki lehetett volna hozni egy varázslókat szerepeltető történetből. Az eredetiség hiánya mellett túl sokszor hagyatkoztak régebbi hasonló vágású produkciókra, így a Man In Black-re, a Dragon Ball-ra, a Harry Potterre és a Gyűrűk Urára. A történet alapját adó Goethe-klasszikust már feldolgozta egyszer a Disney; a Fantázia (Fantasia) keretében került bemutatásra a Mickey Mouse-féle Varázslótanonc. Cage-ék az egyik jelenet során stílusosan tisztelegnek a negyvenes évek rajzfilmklasszikusa előtt. Végül (de nem utolsó sorban), még egy hiba. Meglehetősen zavaró a rendőrök hiánya a film vége felé, amikor egyfajta ördög-idézés folyik halandzsa nyelven, és már a fél város lángokban áll. Disney-nagyprodukcióról lévén szó, ez még talán megmagyarázható lenne, de a repülő fémmadárra már végképp nincs mentség.
A Varázslótanonc sokszor komolytalan, olykor nevetséges. A züllés része például a magyar vonatkozások beiktatása vagy a hihetetlen történet, amibe túl gyorsan csöppen bele a néző. Kevés az a bizonyos fantázia, amivel még Mickey korában büszkélkedhettek, és a varázslat is sok kiaknázatlan lehetőséget hagy maga után. Ha december környékén lett volna a bemutató, akkor azt mondhatnánk, hogy egy laza, egész estés fantasy-akciófilmről van szó, de még akkor sem lenne felhőtlen a karácsony.
5/10 pont
