Mindenkinek megvan a maga Shakespeare-je, legyen a Shakespeare nevű, a Mindenségből kiszakított rész akár a Hamlet, akár a Lear király, akár - mint esetünkben - a Szentivánéji álom. A Változások kora című filmjével nevet szerzett Michael Hoffman forgatókönyvíró-rendező Dárdarázója (ez Shakespeare nevének jelentése) nagy fricskaosztó kópé, akitől megkapja a magáét mindenki, akit a szerelem bódulata hajt, meg az is, aki már kiábrándult belőle. Nemcsak a derék ácsmester viseli a valódi szamárfüleket, a csacsiság szimbóluma Hoffman filmjében jelképesen valamennyiükön ott díszeleg.
Századfordulós környezetben zajlik a bohó éjszakai kergetőzés az amerikai filmben, egy a kedves ötletek közül, hogy a toszkán nagypolgári csemetékként kergetőző Shakespeare-hősök biciklin űzik szerelmüket és a tündéri végzetet. S egy másik, mára utaló játékos ötlet: a szerelméért hajba kapó két leányzó a mára divatba jött női iszapbirkózás úttörőjeként egy erdei pocsolyába mártogatja egymás rózsás testét. Mégis helyén van mind a két ötlet, egyrészt mert itt bájuk van, másrészt mert a kissé bumfordira vett valóság és a szentivánéji tündérmókák álomszerű világa igen kedvesen passzol egymáshoz. Utóbbiban a rokokó cizelláltsága a falvédők harsányságával keveredik, és a kettőből fékezhetetlen életvidámság csordul elő. A már-már giccses és a csipkefinom találkozása végül is a humort szolgálja a látványban és a meseszerűt.
Sok jól ismert arc, pár nagy név a szereplők között, de kicsi és nagy egyként látható nagy kedvvel vesz részt a szokatlanul könnyed mesejátékban. Kiváltképpen a kiemelt hangsúllyal jelen lévő mesteremberek feje, a szamárfüles Kevin Klein élvezi a játék szabadságát, Michelle Pfeiffer nemcsak szép, hanem igazi emancipált tündérkirálynő, Stenley Tucci a szellemi virgoncság megtestesítője a bajkeverő Puck szerepében, Rupert Oberontündérkirálya olyan magabiztos férfi, aki megengedheti magának, hogy megleckéztesse perlekedő tündérfeleségét.
