A tajvani filmgyártás fenegyereke, Ming-liang Tsai ezen opuszáért begyűjtött ugyan pár díjat a 2005-ben megrendezett Berlini Filmfesztiválon, a Huncut felhőcske mégis elmarad a korábbi munkák, különösen A folyó vagy A lyuk színvonalától. A rendező ismert stílusjegyei most is tetten érhetőek a képkockákon: huszonnegyedik századi távol-keleti magány, urbánus környezet, kiégett, automatizmusokra ráállt emberek, extrém szexualitás, a még az egyéni kínokban is fel-felsejlő irónia, vagy a történetet megszakító és opponáló színpompás musical-betétek. Az extremitások azonban egy ponton túl inkább fárasztóak, mint szórakoztatóak, a deviáns szereplők történetéből kibontakozó "üzenet" pedig inkább közhelyszerű, mint eredeti.
A nyitó jelentben hatalmas franciaágyon terpeszkedő ázsiai szépséget (Sumomo Yozakura) látunk lábai között egy félbevágott görögdinnyével. Rövidesen feltűnik hősünk is, aki elszántan nyalni kezdi a gyümölcsöt, majd ujjával kis lyukat váj belé a hölgy legnagyobb örömére, aki kéjes sikolyokkal nyugtázza az akciót.
A szcéna csak egy azok közül, melyek ránk várnak - a látvány ironikus ugyan, de egyben nyomasztó (felláció totál plánban, üdítősüveg kupakja, mely eltűnik az önmagát boldogító hősnőben, konyhai eszközök, mint szexuális játékszerek, tükörre ejakulálás). Megjegyzendő: a berlini fesztiválon felháborodott nézők tömege hagyta el a vetítőtermet pornográfiát, botrányt kiáltva.
Pedig a Huncut felhőcske nem pornográf mű, még akkor sem, ha a pornográfiát használja arra, hogy a mozi üzenetét közvetítse - a vad szex-szcénák végig romantikus jelentekkel váltakoznak, mintegy ellenpontozzák, "magyarázzák" azokat.
A történet szerint a férfi főhős (Kang-sheng Lee), a pornószínész ugyanazon házba jár udvarolni, mint ahol a "munkáját végzi" - szerelme tárgya (Shiang-chyi Chen), azonban mit sem tud foglalkozásáról, valamint arról, hogy ő az egyik tagja annak a vadul szeretkező emeleti párnak, akiknek sikolyait a lány nap, mint nap kénytelen végighallgatni. A férfi számára Shiang-chyi Chen az égi szerelem, testi kapcsolatuk a csókolózáson túl nem is jut, a szexet a közös főzőcskézések, cigarettázások, görögdinnye-evészetek helyettesítik a kapcsolatukban.
Ez utóbbi gyümölcs a film központi metaforája - a vízhiánnyal küszködő Tajpejben a lakosságot arra buzdítja a hatóság, hogy a gyümölccsel fedezze napi vízszükségletét, a bekapcsolva hagyott televízióból még azt is megtudjuk, hogy a dinnye a szárazság ideje alatt a szerelem gyümölcsévé nőtte ki magát, színe, fajtája, nagysága virágnyelven üzen a szerető szíveknek.
Nem véletlen, hogy Shiang-Chyi Chen állandóan dinnyelével itatja szerelmét, aki az ártatlan udvarlás után természetesen dinnyék között, az emeleten végzi, munkaköri kötelességének is eleget téve.
Az égi és a földi szerelem kettőssége azonban idővel kikészíti a férfit - arról már nem is beszélve, hogy kedvese sem igazán érti, hogy a beszédes csöndeken miért képtelenek túljutni. A lebukás kockázata végig ott kísért a filmben, és - nem árulok el nagy titkot - idővel be is következik.
Ezen említett szcéna hivatott összefoglalni a mozi addig is jól sejthető, a metaforákkal kibontott kissé közhelyszagú üzenetét arról, hogy sem az égi szerelem nem létezhet földi nélkül, sem pedig megfordítva. Ha nem is túl eredeti, mindenesetre emberi gondolat, hogy a lélek kizárása nélkül hosszan folytatott testi kapcsolat ugyanúgy megviseli a feleket, mint a plátói szerelem.
