Nem igazán szerették a magyar kritikusok Gaspar Noé legújabb botrányfilmjét, de nem a dolog botrányos részével volt gondjuk, hanem pont a Szerelem hétköznapi oldalával és a színészek hiteltelen játékával az ágyon kívül.
Az Index „Az arcunkba élveztek, és jó volt” címmel közöl kritikát, majd egy kicsit mást írt:
„A főszereplő fiú egy filmrendező, aki arról szeretne egy érzéki filmet csinálni, hogy a szex és a szerelem milyen kapcsolatban vannak - és ilyen értelembem szerintem a Love sikerrel járt, szépen végigmegy egy kapcsolat stációin, az első mámoros együttléttől a mechanikus dugattyúzásig, majd a swinger klubok és a sextoyok világába is megvan a kötelező kirándulás. De a végére ezt a filmet is megunta a rendezője, és valami zavaros baromságot biggyesztett a végére, amit akár simán le is vághatna.”
A Filmtett valójában szerette a filmet, mégis hiányérzetük volt:
„A botrányfilmes rendező legújabb filmjében a szerelem és a szexuális kalandozások útvesztőin vezet végig, a másik megismerésének, a határok kitágításának szenvedéllyel, szenvedéssel teli pillanatain. Nem mindennapi látványának és jeleneteinek köszönhetően a Szerelem semmiképp sem átlagos filmélmény és ösztönösen valamennyire mindenképp hatása alá kerülünk, de a főszereplő által megfogalmazott „vér, sperma, könny” filmesszenciának egy kiegyenlítetebb használatával sokkal emlékezetesebb is lehetne.”
A VS a szexjelenetekkel még kiegyezne, no de a többivel...
„A szexjeleneteken kívül semmi értékelhetőt nem nyújt a film, de sajnos a dugás is unalmassá tud válni. Hiába jók ezek és hiába nagyon szép mindkét női főszereplő, egy idő után már semmi újat nem ad a film. Senki nem néz több mint kétórás pornófilmet, pláne nem olyat, ahol két dugás közt a szereplők vagy hülyeségeket beszélnek iszonyú hosszan, vagy visítoznak egymással.”
Az Origo legyilkolja a poént, és nem fínomkodik.
„Azt, hogy a Love egy szerelmesfilm, a címen kívül még onnan tudhatjuk meg, hogy amikor nem szexelnek a vásznon, akkor elmélyülten agonizálnak, és ötvenszer elmondják egymás után, hogy "Nem bírok nélküled élni!", "Ígérd meg, hogy örökké együtt maradunk!", "Sose hagyj el!", satöbbi. Egyébként pedig azért nem maradnak együtt örökké, mert közben drogoznak (húha, ez is őrülten sokkoló 2015-ben a filmvásznon), és a fiú teherbe ejti az édeshármasra is örömmel kapható szomszédlányt.”
A Hetedik sor közepe némileg kikéri magának
„Természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy a dugást, mint művészetet adja el, aztán majd amikor sokadszorra is ezt teszi, azt fogják mondani a nézők: tudod, ő az, akinek annyit dugnak a filmjeiben. És akkor ő majd eldönti, hogy tényleg erre vágyott-e, a nézők pedig azt, hogy beülnek-e ezekre a filmekre a továbbiakban is. Egyébként pedig alkotó és a néző között van egy íratlan szabály: én nem ejakulálok az arcodba, te pedig cserébe nem ájulsz el. Tessenek betartani.”
A Vox a lányokkal megengedőbb
„Az ötlet egyedi és pazar, azonban a film korántsem hibátlan. Noénak olyan színészekre lett volna szüksége, aki tudnak játszani, hovatovább ejakulálni és játszani, de a kabát finoman szólva túl nagy a Murphyt alakító Karl Glusmannak, aki sem nem szimpatikus, sem nem hiteles, a koncepció egyértelműen rajta csúszik el. A lányok – Aomi Muyock és Klara Kristin – egy szinttel feljebb teljesítenek, de nekik sem tesz jót, hogy angolul kellett hozniuk a dialógusaikat. Melyek vélhetően papíron sem hangzottak jobban. Persze minden mindegy alapon felfoghatjuk öniróniának: Noé részéről, hogy direkt írt elviselhetetlenül szappan ízű mondatokat, vagy, hogy az operatőrével együtt még egy-egy cameóban is feltűnnek.”
