Ida és az Oscar

A legtöbb Oscar-jelölt film készítője titokban mindig is az aranyszínű szobrocskáról ábrándozott, ám a lengyel Ida Angliában élő rendezője kivétel e szabály alól.

Ne szaladjunk túlságosan előre: az Ida még nem nyert Oscart, de jelölt a legjobb idegennyelvű film kategóriában, sőt, az egyik legnagyobb esélyesként emlegetik, és a Golden Globe-ért folyó versenyben is érdekelt, az Európai Filmdíjat pedig már el is hozta, vagyis igazi sikersztori. Mindez alaposan meglepte a film készítőjét, a lengyel, de már nagyon régóta Angliában élő Pawel Pawlikowskit. Ő ugyanis azt gondolta, hogy élete legnagyobb kockázat vállalja, amikor nekivágott az alacsony költségvetésű, ismeretlen színészekkel lengyelül, Lengyelországban forgatott fekete-fehér film forgatásába. Aztán hirtelen az Ida lett az elmúlt 25 év legsikeresebb lengyel filmje, a kritikusok kedvence szerte a világon, és persze arról se feledkezzünk meg, hogy rengetegen tartják komoly Oscar-esélyesnek. Pawlikowski két valós személyről mintázta főszereplőit, a fiatal Annát, aki apácává avatása előtt tudja meg, hogy zsidó. illetve a lány egyetlen élő rokonát, Wandát, aki ügyészként részt vett a lengyel koncepciós pereken is. Egyikük egy katolikus püspök volt, aki már meglett férfiként tudta meg, milyen származású volt családja, a másik pedig a rendező egyik ismerőse volt, egy kedves idős hölgy, akiről csak véletlenül derült ki, hogy rettegett ügyészként dolgozott korábban.  A film sikere azonban nem ingatta meg Pawlikowskit, akire nyilván sok hollywoodi ajánlat vár a közeljövőben: „Szeretem a filmjeimben mindent kézben tartani az elejétől a végéig, és úgy megírni őket, ahogy én akarom. Az Ida főszereplője még sosem szerepelt filmben, és a jövőben sem szeretne színésznő lenni. Nem hiszem, hogy Amerikában megkapnám azt a szabadságot, hogy mindent a magam módján csináljak a szereposztásnál és a forgatás során, de talán még Európában sem. A lényeg, hogy kicsi legyen a költségvetés és akkor a saját főnököd maradhatsz, ami nekem létfontosságú. Sosem tudnák abban a kommersz munkakörnyezetben dolgozni, ahol a sztárok mindenbe beleszólnak és a producerek ugráltatnak, és azt is megmondják, kit szerepeltethetsz és kit nem.” A rendező legközelebb az ifjú Bachról készít filmet, szintén ismeretlen színészekkel.