Az angol komikuspáros Simon Pegg és Nick Frost a zombi- (Haláli hullák hajnala) és a zsarufilmek (Vaskabátok) után ezúttal az ufós filmeket és a roadmovie-kat parodizálja egy füst alatt.
Kockák kalandba keverednek
Graeme (Simon Pegg) és Clive (Nick Frost) hamisítatlan brit kockák, akik képregényszerzőként keresik kenyerüket, és a San Diego-i Comic-Con-ra, a Nemzetközi Képregény Találkozóra érkeztek az Államokba. Az élvezetek halmozása céljából egy bérelt lakóautóval útnak indulnak dél-nyugaton, hogy felkeressék a legendás ufólelőhelyeket. A rögeszmék azonban hajlamosak valóra válni: egy amúgy is bizarr éjszakán valódi földönkívüli kéri a segítségüket. A magát Paulnak nevező idegen alacsony, cingár, bőre szürkés, feje nagy és óriási, mandulavágású szemekkel bámul Graeme és Clive arcába.
Intergalaktikus ismeretségek
[img id=280940 instance=1 align=left img]Kiderül, hogy 60 évvel ezelőtt landolt a Földön, az amerikaiak fogságba ejtették, és mostanáig egy titkos katonai bázison tartották. Persze az évek nem teltek haszontalanul: Paul többek között szakmai tanácsokkal látta el Steven Spielberget az E.T. alkotási folyamatában. Most azonban üldözi néhány fekete öltönyös ügynök (Jason Bateman, Bill Hader és Joe Lo Truglio), mert megszökött a bázisról, hogy végre hazatérjen. A hajtóvadászatot egy titokzatos nő irányítja, kinek kilétéről csak az utolsó jelenetben hull le a lepel, így megformálójának nevét mi sem áruljuk el.
A két angol eleinte vonakodva, majd egyre lelkesebben segít Paulnak, aki nem a szokványos alien: füvezik, szeret táncolni és nem veti meg az altesti humort. A triászhoz az út során csatlakozik a bigottan vallásos Ruth (Kristen Wiig), akinek Paul szó szerint és átvitt értelemben is felnyitja a szemét. A közösen át- és túlélt kalandok során hőseink között barátság, egyesek között pedig szerelem is szövődik.
Ez most nem annyira sikerült
Simon Pegg és Nick Frost harcedzett humorpáros. Pályafutásukat a Spaced című sorozatban kezdték, majd Edgar Wright rendezővel elkészítették 2004-ben a Haláli hullák hajnala, 2007-ben pedig a Vaskabátok című filmet. Mindkét vígjáték a műfajának ékköve, így ezen filmek ismeretében a néző nagy reményeket táplál a vagány űrlény sztorijával kapcsolatban is. Ezeknek az elvárásoknak azonban a Paul nem tud megfelelni. Kevés az igazán jó poén, a többség az alkotók anális fixációjára enged következtetni. Nem tudni, hogy ez Simon Pegg kifáradására utal-e vagy az a baj, hogy ezúttal nem Edgar Wright-tal együtt követték el a forgatókönyvet. Mindenesetre a kis szürke földönkívüli története messze nem aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket. Ettől függetlenül megtekintése ajánlható, mert a könnyed szórakozás nem marad el, és a vulgáris kifejezések röpködése ellenére is egészen kedves filmmel van dolgunk, amely a diszkriminációk nélküli barátságról és a kockaságról szól.
A rendezői székben Edgar Wright-ot Greg Mottola váltotta fel, akinek nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Superbad – avagy miért ciki a szex? és az Adventureland – Kalandpark. Eme hármassal Mottola azt üzeni a világnak, hogy ő ugyan 47 évesen sem hajlandó felnőni. Hasonló vonatkozhat Peggre és Frostra is, akiknek azt kívánjuk, egy darabig még maradjanak ilyen éretlenek, de azért következő filmjeik színvonalát közelítsék inkább a Vaskabátokhoz.
Kinek
ajánljuk?
- Pegg
és Frost filmjei rajongóinak, akik elnézik a kissé gyengébb teljesítményt is.
- Képregény-rajongóknak.
- Sci-fi-rajongóknak.
Kinek nem?
- Akik
szerették a Haláli hullák hajnalát és a Vaskabátokat és most is ugyanezt a
színvonalat várják.
- Akik
minden infantilitástól mentesek.
- Akik
a hosszadalmas finálétól már a Gyűrűk ura esetében is agyvérzést kaptak.
6,5/10
