Ahogy ma a pénz, úgy a jövőben (vagy egy párhuzamos univerzumban?) az idő a fizetőeszköz. Ráadásul az emberek 25éves koruk után nem öregszenek: aki halmozza a perceket, örökké fiatal marad, aki viszont nem rendelkezik tengernyi idővel, az egy darabig tengődik, aztán vagy más idejét rabolja, vagy meghal.
Az idő pénz
Will Salas (Justin Timberlake) három éve 25 éves, és lényegében állandóan csak egy napja van hátra. Ha vesz valamit, vagy tartozik valakinek, fogy az ideje, a megfeszített gyári munkáért viszont kap néhány plusz órát. Ahogy mindenkinek, neki is beépített visszaszámláló van a karjában. Ha lenullázódik, az illető meghal. Will a gettóban él édesanyjával (Olivia Wilde), aki 50 éves, de ugyancsak 25-nek látszik. Errefelé az emberek folyton robotolnak, és minden percért gyilkos küzdelem folyik. Willre azonban egy napon rámosolyog a szerencse: egy életunt időmilliomos öngyilkossága előtt nekiajándékozza felesleges száztizenhat évét. Sajnos azonban hősünket még ugyanezen a napon pótolhatatlan veszteség is éri, ezért elhatározza, hogy kimegy a gazdagok zónájába, a tengerparti luxusvilágba, és elégtételt vesz az idejüktől megfosztott tömegek nevében is. Mivel az időrendészet és annak eltökélt zsoldosa, Raymond Leon (Cillian Murphy) gyilkossággal vádolja őt, túszul ejti a dúsgazdag időuzsorás, Philippe Weis (Vincent Kartheiser) lányát, Sylviát (Amanda Seyfried), és együtt menekülnek.
Nehéz idők
[img id=319648 instance=1 align=left img]A hasonló témájú Gattaca rendezője és a Truman Show írója, Andrew Niccol új filmje tulajdonképpen napjaink világgazdasági berendezkedésének metaforája és egyben kritikája is. Hiszen ha a filmbeli idő helyett dollárokra, eurókra, svájci frankokra és egyéb hivatalos fizetőeszközökre gondolunk, akkor ma is igaz, hogy hihetetlen mértékű vagyonok összpontosulnak kevesek kezében, míg a túlnyomó többség nyomorog vagy állandó megélhetési gondokkal küzd. Elvégre valahonnan el kell vonni azokat az összegeket, amiket aztán a felső tízezer felhalmoz. Ahogy a filmben időből, úgy manapság pénzből is juthatna többeknek több, de hát így is túlnépesedik a Föld, minek szaporodjon és éljen sokáig az a rengeteg ember. A moziban happy end van, meglátjuk, hogy a valóságban a válság okozta romokon épül-e új világ, és ha igen, milyen.
Időtöltésnek jó
Addig is itt van nekünk a Lopott idő, ami ugyan érdemleges gondolatokat vet fel és mindnyájunkat érintő kérdéseket feszeget, de azért nem lett volna hátrány, ha az is kiderül, hogyan jutott idáig az emberiség, ki alakította át a genetikát úgy, hogy 25 éves kor felett nincs öregedés (álmodik Hollywood), stb. Vannak tehát a rendezés mellett a forgatókönyvet is jegyző Niccol által nagyvonalúan homályban hagyott kérdések, és ha a kerettörténet érdekesnek mondható is, azért a cselekmény alapvetően szokványos módon alakul. A becsületes szegénylegény elindul szerencsét próbálni, megküzd a gonosz királlyal, majd elnyeri a szépséges királylány kezét. A popzenei karriert filmszínészi pályafutásra cserélő Justin Timberlake ezúttal kevésbé színtelen, mint például a Rossz tanárban, de azért még lenne hová fejlődnie, ha valóban karizmatikus főhősöket akar alakítani. Amanda Seyfriedről is nagyjából annyit lehet elmondani, hogy vörös frufruja alól delejesen pillog vakítóan kék szemeivel, és bámulatosan ügyesen fut tizenöt centis tűsarkakon. Agymenők-rajongók figyelem: a Leonardot alakító Johnny Galecki is feltűnik egy mellékszerepben, a Doktor House-kedvelők kedvéért pedig 13-as vendégszerepel.
Kinek ajánljuk?
- Aki kedveli a kommersz-köntösbe öltöztetett társadalomkritikát.
- Aki kedveli Justin Timberlake-et.
- Aki sok vakítóan kék szemű színészt szeretne látni egy filmben.
Kinek nem?
- Akiben hiányérzetet hagynak a nem megválaszolt kérdések.
- Aki nem kedveli Justin Timberlake-et.
- Aki kiszámíthatatlanabb cselekményszövésre számít.
6/10
