Nem véletlenül jelölték több kategóriában is Oscar- és Golden Globe díjra is a filmet. Clint Eastwood most a kamera másik oldalán bizonyítja tehetségét. Drámai, megható történet bontakozik ki előttünk, ami hossza ellenére egy pillanatra sem engedi el a néző figyelmét.
1928-ban járunk, egy dolgozó anya és fia életét látva. Váratlanul behívják az anyát, Cristine Collins-t (Angelina Jolie) dolgozni. Fia egyedül marad otthon, de mire Christine hazaér, nyoma vész. A rendőrség másnap kezdi keresni, majd 5 hónap múlva büszkén állítanak be egy fiúval, aki azonban nem az eltűnt Walter Collins (Gattlin Griffith). Christine tovább akarja kerestetni őt, szembe száll a rendőrséggel, de a helyzet egyre rosszabb lesz, még ideggyógyintézetbe is bezárják. Szerencsére szövetségesre talál, Briegleb tiszteletes (John Malkovich) személyében, aki segít felvenni a harcot a várossal és a rendszerrel szemben.
Mondhatnánk, hogy az elveszett gyerek története sablonos, mégis olyan lebilincselő drámát sikerült összehoznia Clint Eastwood-nak, ami elsősorban az érzelmekre hat. A megpróbáltatások újabb és újabb izgalmakat generálnak.
A rendező remekül hozza az 1920-'30-as évek világát, stílusát, a rendszer milyenségét. A szereplők szintén jól formálják meg karaktereiket. Angelina Jolie-ra pompásan illik a gyermekéért harcoló anya, a bátor nő szerepe. Nagyon jól azonosult az általa közvetített érzelmekkel, így azok könnyen elérnek a nézőkhöz. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a film igaz történeten alapul, ettől még hatásosabb lesz. Ezt valakivel valóban megtették...
Érdemes még pár szót ejteni a film zenéjéről is, ami szintén Clint Eastwood-ot dicséri. Nem mondanám egy nagyzenekari remekműnek, de tökéletesen passzol a filmhez. A kezdő zongora dallam ráhangolja a nézőt a történet komolyságára, drámai mivoltára.
