Gálffi László elismerésre méltó tudatossággal, precizitással űzi hivatását. Equus, Mozart, Hamlet, II. Edward, Jágó, Ben Butley, Philoktétész megformálója, izgalmas és igényes színházi vállalkozások létrehozója egyszemélyben.
Szerteágazó színészi tevékenységének fontos állomása Raymund Fitzsimons: Edmund Kean c. monodrámája. A színészkirály megszemélyesítésével a 2000/2001-es évad legjobb férfi alakítását nyújtotta, mellyel elnyerte a Színikritkusok Díját, valamint a főváros Színházi Díját. Előbbivel a Zalaegerszegen bemutatott Philoktétészben, utóbbival a Vígszínház Nóra c. előadásában nyújtott alakításait is díjazták.
Hatalmas feladatra vállalkozott ezúttal is, hiszen Szophoklész két drámájában (Oidipusz király, Oidipusz Kolónoszban) ugyanazon előadás keretében személyesíti meg Oidipusz királyt. Az előadást februárban mutatták be Ruszt József rendezésében a Veszprémi Petőfi Színházban.

Gálffi László számos film és tévéjáték főszereplője, forgatott többek között Fábri Zoltánnal, Jancsó Miklóssal, Mészáros Mártával. Sőt a reflektorfényben dogozhatott Richard Burton, John Gielgud, és Vanessa Redgrave partnereként is. Önálló estjeivel, monodrámáival vendégszerepelt Spanyolországban, sőt ugyanitt mesterkurzust is tartott.
Meditatív, lélekből fogalmazó művész és elhivatott pedagógus. Nyughatatlan kísérletező, érzékeny színvonalteremtő, magánemberként is közvetlen, vitalitása és dinamizmusa irigylésre méltó.
Gálffi László, az egykori Kapás-Horvai növendék 1975-ben Várkonyi Zoltán hívására szerződött a Vígszínházhoz, negyedszázados hűség után mégis váltott.

- Honnan vette kezdetét életében az új "időszámítás"?

- Többszöri elszakadási kísérlet után "felnőtt" döntést hoztam: a biztos vígszínházi társulati tagságot szabadúszásra cseréltem, vállalva minden kockázatot, és saját kezembe vettem az életem irányítását. Hosszú időt töltöttem a teátrum falai között, ideje volt, hogy saját lábra álljak. Ezt követően játszottam el Simon Gray: Butley c. darabjának főszerepét, Márton András felkérésére Pécsett. Szívesen jövök vissza azóta is a Vígszínház színpadára, legutóbb Ibsen: Nórájának Krogstad szerepére hívott Marton László.

- Közel negyedszázados vígszínházi tagsága alatt is szezonokat játszott a Budapesti Kamaraszínházban, később Zalaegerszegen. Az új környezet inspirálta teljesítményeit rendszerint komoly elismerésekkel díjazták...

- Egy megszokott közegből való kilépés mindig új erőket szabadít fel, megváltozik az ember látásmódja is. Az állandóság "eltompít", holott egy művésznek lételeme a szabadság. Társulati tagként hiányoltam az ösztönző műhelymunkát, az ott dolgozó művészek szakmai fejlődésének figyelemmel kísérését. A kiszolgáltatottság, az egzisztenciális veszélyérzet engem is sokáig visszatartott, de az elhatározásom erősebbnek bizonyult.

- Döntése nem hagyhat kérdőjelet maga után, hiszen az Edmund Kean című monodrámában megrendítő emberi vallomást hozott létre Mácsai Pál rendező segédletével. Az angol színészóriás életre keltéséért elnyerte a Színikritikusok Díját is.

- Az Edmund Kean létrehozásából olyan energiát nyertem, mely új utakra vezet a jövőben is. Nem hittem, hogy ekkora érdeklődés lesz az előadás iránt, s tegyük hozzá negatív kritikák is megjelentek, némelyek önmutogatásnak vélték. Számomra az a legfontosabb, hogy igen rangos névsorból esett végül rám a választás, s ebből a szemszögből nézve a "megmérettetés" elnyerte értelmét és értékét, habár idegen tőlem az efféle versenyzés. Soha nem irigyeltem mások szakmai sikerét, a színházi tortából szelt szeletemmel ma is abszolút elégedett vagyok. Valószínűnek tartom, hogy két olyan görög darab egyidejű bemutatására sem sokan vállalkoznának, amelyekre például most készülök. Szophoklész két drámáját, az Oidipusz királyt, valamint az Oidipusz Kolónoszban c. művet februárban állítjuk színpadra ugyanazon előadás keretében. Ez a vállalkozás nemcsak terjedelmében felel meg két Kean-előadásnak, de dupla fizikai és szellemi energiát is igényel.

- A rendező ezúttal Ruszt József lesz, akinek eddigi pályafutása során is sokat köszönhetett a szakmai elismerést hozó II. Edwardtól az addig ismeretlen arcát is láttatni engedő Jágó szerepéig. Görög drámában sem először dolgoznak együtt. A színdarabválasztás ezúttal kinek köszönhető?

- Előző közös munkánkat, a Philoktétészt tavaly még én ajánlottam, ezúttal azonban ő javasolt. Zalaszentgróti "barlangjából" előbújva ismét vállalkozott rendezésre, mert szeretnénk továbbvinni azt a technikai-művészi "fonalat", amit a Philoktétészben elkezdtünk. Görög szövegdrámát színre vinni ma nagyon nehézkes és veszélyes feladat, hiszen a cselekmény nagyrészt a színpadon kívül zajlik, és a szövevényes mitológiai vonatkozások is nehezítik a megértést. A lábjegyzetek tengerében sokszor elveszik az olvasó, olyan bonyolult a szöveg és ami még nagyobb távolságot indukál: sajnos ma már a becsület, a hűség, a tisztesség, az áldozat, a katarzis ismeretlen fogalomként hatnak. Oidipusz az igazságra rádöbbenve megvakítja magát, de a ma embere ezt sohasem tenné, inkább a kockázatkerülést és a kompromisszumkeresést választja. A mű szöveganyaga nem "bírja el" a mozgást, ezért nem a test, hanem a szöveg teremti meg a dinamizmust, a valódi drámát maga a beszéd közvetíti. Kísérletezünk, hogy megtaláljuk az antik dráma mai színházi formáját.

- Mennyire nyitott a közönség egy ilyen terjedelmes, nehezen feldolgozható darab befogadására?

- A színészek intenzitására nagy szerep hárul, de ha jól játszunk, akkor a közönség számára is érdekes lesz a történet. A '80-as évek elején Rimbaud költészetéből készítettem önálló estet, és nagyon is tisztában voltam azzal, hogy első hallásra nem lehet mindent megérteni. A színpadon inkább a szöveg megközelítéséhez próbáltam érzelmi útmutatót adni, de a részletek megértéshez otthon bizony fel kellett lapozni a Rimbaud-kötetet. Buta dolognak tartom, hogy ma csupán elvárjuk a szórakoztatást, hiszen vannak olyan művek, amelyeket nem lehet felületesen átolvasni. Ahhoz, hogy csoda történjen, a hozzá vezető úton nekünk is tennünk kell egy-két lépést. Görög drámák esetén bizony készülnie kell a közönségnek is.