10 évvel a közepes sikerű Men in Black – Sötét zsaruk 2 után itt a harmadik rész az eredeti alkotógárdától. A horribilis büdzséjű Men in Black – Sötét zsaruk 3-at a beszámolók szerint menetközben készülő forgatókönyvvel, sok improvizációval forgatták, ehhez képest viszont meglepő sikerrel adják vissza azt, amiért a sorozatot szeretni lehet.
A másfél évtizede készült Men in Black – Sötét zsaruk tökéletes ötvözete volt a tudományos fantasztikum és a vígjáték zsánereinek. Sci-fiként hasonlóan játszott rá az összeesküvés-elméletekre, mint az előtte kilenc évvel korábban készült, John Carpenter-féle Elpusztíthatatlanok (They Live): a filmben kiderül, hogy a Földön rengeteg ufó él álcázottan, a kormány titkosügynöksége (a fekete ruhások) pedig mindezt szabályozza, de főleg eltitkolja a mainstream emberiség elől. A memóriatörlő kütyü segítségével az alkotók egy egész titkos univerzumot tudtak felépíteni, ilyesmit láthattunk később a Mátrixban vagy a Harry Potter-sagában (ott az emléktörlő helyett felejtésátok a nyerő). Részben erre épül mindmáig a széria humora: sosem tudhatjuk, ki ufó és ki nem, napjainkra pedig afféle Men in Black-humormárkává vált, hogy excentrikus hírességekről tudjuk meg, hogy tényleg nem anya szülte őket (az első részben Elvis és Dennis Rodman bukott le, a folytatásokban pedig cameókat láthattunk).
A Men in Black nem csak ebből nyerte a humorát, hanem afféle buddy movie-ként, zsarufilmként is működött, köszönhetően a karótnyelt fehér veteránt játszó Tommy Lee Jonesnak, és persze padawanjának, a laza fekete újonc Will Smithnek. Ahogy az első két részben, a Men in Black – Sötét zsaruk 3 esetében is ufóinvázió fenyegeti a Földet, de a sztori szíve-lelke továbbra is a Jones-Smith páros. A második részben utóbbinak kellett nyugalmazott és agymosott mesterét rehabilitálnia egy intergalaktikus szuperbűnöző miatt, most ugyanez a sztori: egy képregényesen velejéig gonosz ufó, akit annak idején Jones K ügynöke csukott le, megszökik a börtönből, visszautazik az időben és megöli régi ellenlábasát, Smith J ügynökének tehát korábbra kell visszamennie, hogy ezt megakadályozza.
Az időutazás egyébként is sci-fi kellék, de vígjátékban is erősíti a filmet, hisz Will Smith karaktere 21. századi emberként csöppen a 60-as évekbe, és ott megkapja társául a fiatal K-t (Josh Brolin jó választás, Jones pihenhet). Ami már kevésbé jó ötlet, hogy az alkotók megpróbálják drámaira venni a figurát, azt kutatva, hogy mitől lett K ügynök olyan mogorva. Ezt viszont már az első filmben eljátszották, de talán úgy gondolták, úgysem emlékszik már rá senki (ez amolyan szappanopera-effektus). A karakterek háttértörténetével kapcsolatban végül kapunk ugyan egy csavart, de akkorra már késő kielégíteni az új információra való nézői igényt. Ami még rosszabb, a film nem csak ebben próbál drámázni, hanem külön erre bedob egy karaktert (Michael Stuhlbarg, ha az volt a cél, hogy idegesítő legyen, akkor zseniális), akinek jelenetei a filmet executive producerként jegyző Steven Spielberg pályájának legrosszabb pillanatait idézik.
Ami a történetet és a humort illeti, a zűrös forgatáshoz képest elfogadható az eredmény, nincs hiány jó poénokból, elég Warhol felbukkanására vagy Mick Jagger ügyére gondolni. Én viszont szívesebben láttam volna egy olyan filmet, aminek van forgatókönyve, pláne ha tíz éve volt rá az alkotóknak. Az időutazásba ráadásul még akkor is bele lehet zavarodni, ha történetesen van kigondolt sztori (keresd a logikai bakit a Pillangó-hatásban), Sonnenfeldék természetesen ezekbe a hibákba is beleestek. A sequelek fő célja, hogy ugyanazt kínálják, mint az eredeti sikerfilm, plusz egy kis újdonság, amit viszont a Men in Black – Sötét zsaruk 3 nem ad meg. Az alkotók sejtették, hogy a filmnek a történet lesz a gyengéje, ezért aztán látvánnyal igyekeznek hengerelni, és ez többnyire sikerül is, a film formailag legalább annyira hi-tech, mint mondjuk a Bosszúállók, IMAX vásznon, 3D-ben egy megnézést még éppen megér. A végtelen Men in Black-univerzumban több jó folytatás ígérete is benne van, ezt viszont sem a második, sem a harmadik rész nem használta ki, az alkotóknak egy következő sequel esetében már tényleg ki kell találniuk valamit, ha nem akarják örökre bezárni az ügynökséget.
