Vészjóslóan kattog az írógép, kerekedik a történet: először még csak afféle kamaszos írásmű, de a szerző - serdülő úrilány vidéki kastélyban - hamar rátalál a főtémára. Elég egy óvatlan pillanatban kinéznie az ablakon, és már benne is van élete regényében, melytől, amíg csak él, nem szabadulhat. Az ő szerepe az áruló lesz. Lent, a kerti szökőkútnál a nővére, a kacérságáról híres Cecilia és a vele egykorú, ám alacsonyabb sorú Robbie között szövődik a szerelem, de ami a pázsiton két fiatal ember kissé ügyetlen és dacos közeledése, az fentről durvaságával sokkoló jelenet, melyet a kamaszfantázia tovább színez. A túlburjánzó kerti világban épül a dráma és fogy az idill, s közeledik a mindent újraíró árulás: szavunk sem lehet az ellátásra. Joe Wright kamerája a harmincas évekbeli úri lakokban is ugyanolyan megilletődés nélkül mozog, mint a Büszkeség és balítélet Austen-korabeli termeiben. Csakhogy ezúttal az író is itt van a bálozók között, szereplője és egyben mozgatója a történetnek, s nem bírja ki, hogy egy-két kunsztot be ne mutasson. Ez a szakmázás először csak egy-egy irodalmi utaláskor érhető tetten, a grafomán kis árulóból azonban a film végére híres írónő lesz, akitől megtudhatunk egyet s mást a szerző és műve kapcsolatáról. A Vágy és vezeklés azonban nem csupán az írásmesterség előtti látványos és minden eddiginél szórakoztatóbb főhajtás, hanem a mozgóképek ünnepe is. Például az operatőr diadala, aki egy sportteljesítménynek is beillő, vágás nélküli gigantikus snittben ad részletes tájleírást a második világháború egyik nevezetes színteréről. De diadalt ül a zeneszerző is, aki az írógépkattogásból épít kísérteties kísérőzenét, és ezzel - jellemző vonása a filmnek - egyszerre erősíti a drámát és integet ki belőle. Csupa nagyszerűség, ahová nézünk, egy kicentizettségében is pazar világ, szerelmes-háborús mozi kis posztmodern testi hibával. S hogy búcsúzáskor se legyen panaszunk, jön a kamerába mondott vallomás, amely nemcsak a szerelmesek és a bocsánatért esdeklő testvér sorsát tisztázza, de a látottak célját is: az írói működés természetéről láthattunk képeskönyvet.
Ám e szerelmes film élvezeti értékéből mit sem von le a hívatlan vörös farok.
