Mérjük az időt Jézus-filmekkel? Hogy lássuk, mi változott a világban, hogyan lett a szegénységkultuszból hippivilág, aztán esztétizálás, később akciófilm? Az Evangélium kibírja, hogy mindig más és más oldalát mutatják meg, nekünk meg jöhet a fejtörés: ezt most miért? Miért ezt?
Éppen a „senkiről nem feledkezünk meg” hozzáállástól lesz a film olyan mérhetetlenül szűkkeblű és kicsinyes
Felelősség Jézusról forgatni, nem csak a téma miatt, hanem mert az utódok esetleg ezekből a filmekből vonnak le következtetéseket rólunk, és nem lehet folyamatosan tiltakozni, nem, kérem, mi nem ilyenek voltunk. Mert jó lenne, ha nem ilyenek volnánk.
Az Isten fia ugyanis több szempontból is kétes. Nem vallási értelemben; úgy meglehetősen pontosan követi János Evangéliumát, amennyit eltér, az, mondhatjuk, belefér. A film egyébként is hihetetlenül nagyvonalúan indul, egy körülbelül másfél percnyi klipben az emlékező apostol fölidézi a teljes Ószövetséget.
Ahhoz képest, hogy nagy sztárokat nem mozgósítottak a filmhez, igazán grandiózus, Noé a bárkában, Mózes a hegyen, Ádám a paradicsomban. Nem nagyon bonyolult a megfejtés: amit látunk, az nem film, hanem egy tévésorozat vége és java. Eredetileg tíz részben ment a teljes Biblia, volt miből válogatni.
A sorozat még egy lényeges ponton nyomja rá bélyegét a moziváltozatra, Szűz Mária szerepében Roma Downey látható, aki férjével együtt a tévéváltozat producere volt.
Roma Downey egyébként is klasszikus tévéhősnő, csak nálunk ezek a sorozatok nem mentek a csatornákon, így aztán a naiv nézőnek a hüledezés marad, hogy vajon Szűz Máriát miért egy agyonoperált arcú, Charlie angyalai frizurás hölgyemény alakítja, műkönnyek között. Az benne a furcsa, hogy hiába tudjuk már a választ, nem megnyugtató, az „aki fizet, az pityegtet”, a vacsoraasztalnál még tökéletesen működőképes szabály, de a filmiparban csak megszorításokkal érvényes.
Jézust a nagydarab, mosolygós, alacsony homlokú Diogo Morgado alakítja, vakító fogsorral, és Jim Morrison-parókával, sajnos különösebb meggyőző erő nélkül, Viczián Ottó időnként túlságosan is megmézesített hangjával.
A jóléti ember szánalmas magabiztossága csöpög a művér mellé, igen, minden úgy jó, ahogy mi élünk
A többiek a szokásos szőrzetes, tarisznyás figurák lenvászonba csomagolva. Miért is megy ez a film most a moziban? Mi benne az új?
Az egyik új elem az amerikai politikai korrektség, ami miatt ma a Bibliát folyton úgy kell szegényeknek idézni, hogy „he or she”, folyton ki kell tenni a női személyes névmást is, nehogy valaki azt higygye, hogy az üdvösség csak a férfiak számára nyitott.
Emiatt aztán Mária Magdolna is folyton ott tüsténkedik az apostolok körül, és a mennybemenetel után Péter így szól a többiekhez: „fivéreim és nővéreim”, jóllehet, csak egy nővére van jelen. Ebből a szempontból a magyar sokkal szerencsésebb nyelv, nálunk a Biblia eleve mindenkire vonatkozott, és ezt a rokonsági kérdést is egy egyszerű „testvéreimmel” meg lehetett volna oldani.
A polkorrektség jegyében a kereszthordásban társ Cirenei Simon afrikai, de éppen ettől a „senkiről nem feledkezünk meg” hozzáállástól lesz a film olyan mérhetetlenül szűkkeblű és kicsinyes, emiatt sugallja, hogy leforgatjuk ezt a filmet, mert olyan szép történet, és mert mindenkinek meg kell ismernie odahaza vagy a mozikban, miképp is esett ez a sajnálatos félreértés.
A jóléti ember szánalmas magabiztossága csöpög a művér mellé, igen, minden úgy jó, ahogy mi élünk, kényelemben, kis adakozásra mindig készen, gőgben, zsírban, cukorban, unalomban, kicsiben és nagyban egyaránt. Nézd, amit látsz, és ne változtasd meg élted.
