Itt a piros, hol a piros

Elvarázsolt a film egy szűk estére, akkor is, amikor látványosan csalt. Le a kalappal, elő a nyúllal!

Social's Eleven

A Közösségi hálóban még pre-pulikutyás Mark Zuckerberget alakító Jesse Eisenberg és csapata nekem valamiért az Ocean's Elevent juttatja eszembe, pedig csak négyen vannak a szűk keretben. De pontos szemmel szelektált társaság, egyikük sem akar púpot a hátára a munkától, szélhámosnak lenni különben is menő. Tulajdonképpen egész a végsőkig nem tudjuk, hogy mit is akarnak ők elérni, mert noha pénzt zsákszámra lopnak, nyilvánvaló, hogy valódi céljuk ennél messzebbre mutat. Ha nem nyilvánvaló, akkor meg Morgan Freeman kimondja. Ő amolyan supervisor, akiről Mark Ruffalo nyomozókaraktere nem igazán tudja eldönteni, kinek az oldalán áll, mi sem lehetünk benne egészen biztosak, mindenesetre egy világot látott nagypapa magabiztosságával mosolyogja meg az egész FBI-t, meg Interpolt, meg Houdinit, miközben néha elejt egy-két az előzetesben is hallható bűvészigazságot, amelynek lényege a mai napig ugyanaz: csak a kezem nézzék, mert csalok.

Az előzetes az én érdeklődésemet alaposan felkorbácsolta és ez esetben ez azért is volt szerencsés, mert a négyes első balhéjának felvezetéséről lehet, hogy kijöttem volna a büfébe (költői túlzás, soha nem tennék ilyet moziban), ha nem tudom, hogy megéri várni. Most mondom: megéri.

[img id=484825 instance=1 align=left img]A mentalista

A Szemfényvesztők természetesen szórakoztatás céljából készült, tehát nem fogunk megfejteni benne évszázados talányokat, legfeljebb a jól ismert nyúleltüntető mutatványt, ha lusták vagyunk rágooglizni. De egyébként ahogy beindul a négy bűvész biznisze a történetben, számos ponton ér minket meglepetés és mind egyre fokozza a feszültsége, hogy de tényleg, kik ezek és miért csinálják?! Még az a kis csalás (?) sem zavar túlzottan, hogy míg hárman kimondva trükköket adnak elő, addig Woody Harrelson karaktere tényleg hipnotizálja az embereket és nincs túlmagyarázva; végül is a tudomány talán még rá is bólinthat erre, egy jobb pillanatában. Amúgy nyilván ő az a színész, akivel nagyon nem lehet mellélőni, még ha Jesse Eisenberg iránt felemásak is a közönség érzései, Dave Francónak meg egyelőre nem volt alkalma igazán megjegyeztetnie magát a nézőkkel, hiába James Franco össze. Igazi színészóriás a már említett Morgan Freeman mellett Michael Caine, akinek figurája szintén átmegy némi meglepő változáson a játékidő alatt, pedig teljesen úgy tűnt az elején, hogy megmarad ebben a néha-néha vicceset mondó Alfred-szerepben. De hát akármennyi is figyelünk, nem fogjuk észrevenni, hol a stikli, találgatni lehet, a sokadik után még akár rá is hibázhatunk a megfejtésre, de semmiképp nem merném azt mondani, hogy kiszámítható film volna.

Kind of magic

Sőt hajlok használni a zseniális szót, ami nyilván nem ugyanaz, mint a korszakalkotó vagy egyéb olyan címkék, amelyekkel alacsony nézettségű, de tagadhatatlanul komoly értéket képviselő filmalkotásokat szoktuk illetni, mert ismétlem önmagam: szórakoztatásra készült a Szemfényvesztők. Ahogy nyilván a mentalista-illuzionista show-műsorok is, amelyek a plakátra nem írják rá, hogy kamu az egész, de azért ez sejthető. Bár mindig lesz, aki elhiszi, amit látott, az varázslat. És végső soron így már tényleg az.

Kinek ajánljuk?
- Akik annak idején szerették Uri Geller műsorait.
- Akik szeretik a csavaros történeteket, amik igazán lekötik a figyelmet.
- Első, második, sokadik, akárhanyadik randira.

Kinek nem?
- Akik minden trükköt ismernek.
- Akik csak azért is előre tudták, ki mozgatja a szálakat. (Okos vagy, egyél még egy csokit.)
- Akik nem szeretnek szórakozni.

8/10