Csattanós debütálás

Persze, azon a földön már régi hagyományai vannak a szegények és gazdagok közti súrlódásoknak, nem véletlenül írja le a Biblia (és nyomán a Korán) az egyik legfontosabb erénynek az adakozást, és hát ugye, maga Jézus is igen hangos nemtetszésének adott hangot, amikor meglátta az Úr házában a pénzváltókat. Új viszont nincs a nap alatt azóta sem. Példa rá idén nyáron Daphni Leef polgárjogi harcos Facebook-forradalma, mely konkrétan a szegénység felszámolását próbálja elérni… A rend őre című filmmel debütáló Nadav Lapid forgatókönyve már évek óta készen van, így inkább csak véletlen az egybeesés, hogy filmjében szintén gazdag Tel Aviv-i családok elkényeztetett gyermekei kelnek fel a gazdagok ellen, azonban lényegesen agresszívebb eszközökkel, mint Leef és társaik alapvetően erőszakmentes mozgalma. Leef híres izraeli értelmiségi család leánya, azonban Lapid is burokban nevelkedett. Apja elismert forgatókönyvíró, anyja díjazott filmvágó, Nadav Lapid már gyermekágytól kezdődően belenőtt a szociálisan érzékeny, baloldali gondolkodásba, így nem csoda, hogy felnőve első filmjében egy olyan hőst keresett, amelyik közel áll hozzá, akit megért. A filmben részben ez a hős a fiatal lány, akinek gazdag szülei állandóan külföldön vannak, így Tel Aviv közepén álló toronyházbéli luxuslakásukban kedvére fogadhatja hasonszőrű barátait, hogy azokkal romantikus forradalmi álmokat szövögessenek a világ, és Izrael megjobbítására. A filmbéli „úri” forradalmárok aztán jóval radikálisabb eszközöket választanak, mint valóságos harcostársaik, azonban az, hogy Lapid rendezői bemutatkozása ilyen nem várt és nem kért körítést kapott, bizonyság arra, hogy komolyan rátapinthatott valami igen aktuális jelenségre, problémagócra.

A másik oldal

[img id=329780 instance=1 align=left img]Nadav Lapid azonban, mivel nem forradalmár (ebben az esetben), hanem filmes, bemutatkozó filmjében annál teljesebb, összetettebb és árnyaltabb képet akart megmutatni, minthogy bemutasson néhány gazdag, forradalmat játszó kölköt. A film címe is erre utal, és őt, a "rend, vagyis Izrael állam őrét" látjuk már az első kockákban is. Néhány rövidre nyírt hajú, izmos srác hajtja a bringát keményen, de lazán, csukott szájjal, valahol a Negev-sivatagban, a tűző napon, nyilván a szokásos 50 fokban. Utána látjuk egyiküket, Yaront, hogy várandós feleségét masszírozza otthon bumfordi férfigyengédséggel, de aztán újra vissza az előbbi csapatba, hogy elmerüljünk egy izraeli terroristaellenes elitosztag erőltetetten férfias, túljátszottan macsó gesztusokkal teli hétköznapjaiban. Ez Izrael másik arca, az, amelyik a rend oldalán áll, határait védi, és szinte mindig leküzdi ellenségeit. És mérhetetlenül ostoba, csodálkozó tekintettel néz a másikra, a rakoncátlan, zúgolódó, igazságot kereső, "rendetlen" arcra.

Kemény zsaruk, terroristák, mégse akció, mégse thriller

Inkább valami lírai hangú társadalmi dráma Nadav Lapid filmje, mely elsősorban Izraelről, illetve a benne lakó zsidók egy részéről szól, arról a kemény feszültségről, amelyik jellemzi a kis közel-keleti állam világi mindennapjait. Nincs benne palesztin-kérdés, nincsenek benne szélsőjobbos ortodoxok, és egyéb vallási fanatikusok, viszont kimondják benne, méghozzá izraeli zsidó szájból, hogy a mai Izrael egy csúf állam, egy rasszista, elnyomó és kizsákmányoló hatalom. Hogy még jobban árnyalt legyen a kép, ezt kifejezetten jó szándékú, szociális érzékenységtől túlfűtött, baloldali gondolkodású fiatalok mondják ki. Hogy mennyi ennek a kijelentésnek az igazságtartalma, realitása, azt bizonyítja a kijelentés következményeire adott gyors és döbbenetesen hatékony rendőri válasz. Lapid filmjéből érezni, hogy mindkét oldalon otthon van. Ismeri a burokban született értelmiségi fiatalok forradalmi hóbortjait, divathőzöngéseit, éppúgy, mint a katonai szolgálat, a bajtársiasság érzését, ami Izraelben a vérrögvalón alapszik, ugyanis a túlélés záloga. Viszont látja a dolgok fonákját is, így ennek megfelelően, erősen hangsúlyozva, szinte parodisztikusan ábrázolja mind a rendőrök összetartozást hangsúlyozó, egymást folyamatosan hátba lapogató macsó intimitását, mind a sznob úrigyerekek tragikus végű forradalmi játszadozását. Színészeinek nem jelent gondot akár meztelenül is megmutatkozni a vásznon, tökéletes hitellel vannak jelen minden szituációban, azonban a forradalmár lányt alakító Yaara Pelzig mégis kiemelkedik közülük szinte légies törékenységét drámai erővel ötvöző brutalitásával. A rend őre Izraelen kívül is érthető társadalmi igazságok megfogalmazása mellett néhány igazán megrendítő erejű jelenet okozta katarzissal (pl. a hegedűs koldusé) is gazdagabbá tehet minket.

Kinek ajánljuk?
- Anti- és filoszemitáknak.
- Akik kíváncsiak a hírek hátterére is.
- Wannabe kommandósoknak és forradalmároknak.

Kinek nem?
- Akik alig várják, hogy történjen már végre valami!
- Akik könnyed randimozira vágynak.
- Akik szájukba rágott tanulságra vágynak.

8/10