Woody Allen a korai 40-es évek Amerikájába kalauzol legújabb filmjében. Az öreg kontinensen már dúl a II. Világháború, persze az Új Világban ebből még mi sem látszik-hallatszik. A történet játszódhatna bárhol és bármikor. Woody Allen azonban mindig New York városát választja.
Allen leteszi az asztalra, amit le kell tenni, filmje szórakoztató felüdülés a "kis" szemüveges ember megszokott, csak rá jellemző gesztusaival, a poénok nem hivalkodóak, de elcsattannak.
Érett mesét láthatunk két kisemberről, akik magukat valakiknek képzelik, gondolják, s persze egymásnál többre tartják. A nő és a férfi ugyanannál a cégnél dolgozik, a férfi férfiszemmel jelentéktelen, a nő férfiszemmel kívánatos. A férfi szeretné, a nő: "csak szeretnéd!".
Egy a cégnek rendezett estélyen egyazon asztaltársaságnál ülnek s hogy, hogy nem - dúlnak a mese-elemek - a színpadon magát produkáló bűvész két önként jelentkezőt kér soron következő mutatványához. Persze sem Allen sem Hunt nem önkényes alapon állnak médiumot a bűvészmutatványhoz, gyáva munkatársaik "kirugdossák" őket a "kínpadra". A bűvész természetesen nevetség tárgyává teszi őket öt percre, amíg hipnotikus állapotban manipulálja őket a közönség szájíze szerint. El kell játszaniuk, hogy szerelmesek egymásba??s az ember - mármint a közönség - egy pillanatra el is hiszi, beleéli magát a színbe. Miután az alkalmi szerelmespár a szimbolikus színpadról lelép és visszaül az átlagemberek közé, már semmi sem ugyanaz, mint korábban.
Nem ad újat, mégis mindig új, nem csinál mást, mint amit eddig, és mégsem unjuk, sőt nagyon várjuk. Woody Allen nem játszik kemény new york-i zsarut, nem játszik nagymenő mégis bajba keveredő pszichológust, ügyvédet, a világot megmentő titkosügynököt, pilótát, olajfúrót, katonát. Minket játszik, ritkuló hajával, intelligenciát kölcsönző szemüvegével, esetlen mozgásával. Minket játszik, minket, akik percenként magyarázzuk lepedőnyi életünket, a rajta esett foltokat, minket játszik s minden poénjában megmenti a világot az önmagába fulladástól, a kisstílű öntömjénezéstől. Megmenti apró világunkat, feloldja abból a bűnéből, melyben még mindig úgy gondolja, hogy jó irányba halad. Woody Allen nem keresi az igazságot, nem keresi, mert nem vesztette el vagy, mert tudja, soha nem találhat rá. Nem képmutató, nem hihetetlen, egyszerű és hiteles. Olyan emberközeli.
