Japánban nem szeretik a Rendíthetetlent

A japánok nem rajonganak Angelina Jolie új filmjéért, ami nem csoda, hiszen nem a legjobb színben tüntetik fel a főhőst és társait sanyargató japán katonákat, ráadásul a történelmet arrafelé kissé máshogy látják.

A híres japán busidó, vagyis a harcosok életmódját és erkölcsi alapvetéseit meghatározó felfogás szerint az önmagát megadó ellenség élete semmit sem ér, és a II. világháború során sajnos eszerint is viselkedtek. A hadifogságba esett szövetséges katonák tízezrei pusztultak el – ami még mindig semmiség ahhoz képest, amit a japán katonák a kínai lakossággal műveltek a háború során -, és ez Angelina Jolie új filmjében, a valós történeten alapuló Rendíthetetlenben is elég markánsan megjelenik. A film hőse az olimpikon futó Louis Zamperini, aki a háborúban egy bombázógép irányzójaként harcolt, majd miután gépét lelőtték és 47 napon át hánykolódott a nyílt tengeren, hadifogságba került. Itt pontosan olimpiai múltja miatt, amely során magával Hitlerrel is találkozott, különösen kegyetlenül bántak vele, és ezt a film egy elég brutálisan mutatja be, amit Japánban erős nemtetszést aratott, noha a filmet ott még be sem mutatják, sőt, talán nem is fogják. Az országban igen erős politikai vihart aratott mindaz, ami a filmben látható, és Japánban a mai napig sem ismerték el a hadsereg által elkövetett háborús bűnöket, így a múlttal való szembenézés is legfeljebb részben történt meg. Így a legkegyetlenebb őrt, a foglyok által csak Madárként emlegetett századost alakító japán rocksztár, Miyavi Ishihara sem tanult az iskolában a japán katonák által elkövetett szörnyűségekről, és sok mindent őt is megdöbbentette. „Nagyon nehéz volt végignéznem a filmet. A legtöbben nem szívesen szembesülnek történelmünk sötét oldalával. Ám a film végén vagy egy archív felvétel, amelyen Louie helyi gyerekekkel fut együtt a Nagano-i Olimpián, vagyis az 1980-as években visszatért abba az országba, ahol annyit küszködött és szenvedett, és ahová csak rossz emlékek köthették, de a képeken mindenki mosolyog. Pontosan ezt az üzenetet szerettük volna átadni a közönségnek: ez a film nem a háborúról szól, hanem a megbocsátásról."