Két eset lehetséges. Akit Mathieu Kassovitz (A gyűlölet) neve visz be a moziba a Bíbor folyókhoz, az alighanem csalódott lesz. Vagy legalábbis elhúzza a száját. A legizgalmasabb tehetségű fiatal francia rendező ugyanis nem az ebben a filmben felmutatott erényeivel hódította meg itthoni rajongóit, hanem azzal a kivételes érzékenységével, ahogyan az emberi történetekben felmutatja a mélyben húzódó társadalmi problémákat. Akinek viszont a rendező neve nem mond semmit, csak a hátborzongató sorozatgyilkosságot feltálaló thrillert akarja látni, az elámulhat, hogy milyen tökös hollywoodi hatásokra képes egy francia film. Nem biztos, hogy az új francia film markáns egyénisége, Luc Besson után Kassovitz is a hollywoodi típusú szórakoztatáshoz pártolt, mindenesetre a Bíbor folyók erősen kokettál vele.
Bűnügyi horrornak igen hatásos a magas hegyek rejtette zárt világban játszódó film. Néha olyannyira az, mintha az utánzott Hollywoodot akarná parodizálni, de az is lehet, hogy Kassovitz, túl tehetséges tanítványnak bizonyulván, bizonyos eszközöket tökéletesebben használ a mestereknél. Ettől válik paródiagyanússá például a bestiális gyilkosságok nyomainak tüzetes (majd' azt írtam: élvezetes, pedig dehogy) bemutatása a tetemeken vagy a vak apáca (megfejtés nélkül túlmiszticizált) figurájának fenyegető megjelenítése a kifordult szemgolyókkal, a levágott kezek és kivájt szemek mutogatása, a kriptafeltörés túlhajszolt hatásossága, és így tovább. Kassovitz azonban nemcsak a borzalmakat adagolja mesteri fokon, hanem a komor titkok hangulatát is. A borzongató bűnügy megoldásában azonban nem mondható éppen finnyásnak, amennyiben egy rokonszenves és érdekes figura váratlan és minden előzmény nélküli megkettőzése (ikresítése), mint magyarázat, nem igazán mondható fair playnek.
Ám a két főszereplő sok mindenért kárpótol. Jean Reno és A gyűlöletből megismert Vincent Cassel remek páros, az ő összetett játékuk és sokszínű figurájuk hozza be a filmbe az "igazi Európát". Reno párizsi sztárnyomozó, akit a hegyek közé egy egyetemi oktató nem hétköznapi meggyilkolásának ügye visz. Cassel ambiciózus mitugrász, aki az egyetemhez közeli faluban elkövetett sírgyalázás elkövetőit akarja nagy elszántsággal elkapni. A két ügy összefügg, s a két kiváló színész először csak párhuzamosan dolgozik, majd végül - hál' istennek - együtt haladva jut el a célig.
Az apai részről (nagyapja a Kasso néven publikáló Kassovitz Félix karikaturista volt) magyar származású Mathieu Kassovitz egy dolgot azonban, ha megfeszül, sem tud lekoppintani Hollywoodtól: egyszerűen képtelen - már elnézést - hülyének nézni a nézőt. Bűnügy ide, horror oda, itt nem egy csontig csak a történésekre egyszerűsített sztoriban kapnak lábra funkciójukra redukált figurák. Minden szereplőjének titka van, s az egész filmet végig áthatja a kifinomult érzékkel megteremtett talányos légkör, a gyilkosságoknál nagyobb bűn fenyegető jelenléte. Ez a bűn inkább elvont, filozofikus értelemben van jelen, s az emberi génbeavatkozással való visszaélés kérdését érinti. Éppen csak hogy, de éppen ez teszi a hátborzongató sztorit visszhangossá.
