Játsszunk ügynökösdit!

Már a cím alapján gondoltam, hogy az izgalmas-ügynökös helyett valami mást, mondjuk bénázós-ügynökös filmet fogok látni, és lám-lám, be is jött. Nem állítanám, hogy a sztori lekötötte a figyelmemet, sőt, egyre gyakrabban néztem az órámra, hogy meddig nyúzzák még a gyengécske történetet.

A rettegett KAOS emberei behatolnak az USA kémközpontjába, így buktatva le az összes titkosügynököt. A főnök mégsem hátrál meg, inkább beveti lelkes elemzőjét, mint újdonsült 86-os ügynököt (Steve Carell), hogy oldalán az egyetlen homályban maradt profival, 99-es ügynökkel (Anne Hathaway) állítsák meg az orosz bűnszervezetet.

Persze nem olyan egyszerű az... Kezdjük ott, hogy 86-os ügynöknek vannak persze szép pillanatai, de gyakorlatlansága miatt többnyire 99-esnek kell bevetnie magát és néha női bájait egy-egy kaland megúszásához. Valljuk be, így olvasva, de pláne látva a történetet, egészen beleillik az amerikai ?mentsük meg a világot!? szabványba. Az írók, Tom J. Astle és Matt Ember, próbálták a poénokra bízni a nézők magasabb szintű szórakoztatását, de pár vicces jeleneten kívül ez nálam nem nagyon jött be, inkább a karakterei vitték vállukon a filmet.

A színészi alakításokkal elégedettek lehetünk, Steve Carell tökéletes választásnak bizonyult a kezdő, ám jól kiképzett ügynök szerepére. Nem tagadom, hasonlítási alapként néha eszembe jutott Johnny English profi kivitelezésű bénázása, de 86-os ügyök is jóindulatú ötösre vizsgázott szívmelengető ügyefogyottságból. Anne Hathaway elsőre furán festett szívtelen profi képében, a neveletlen hercegnő naplója helyett fegyvert tartva a kezében, mégis meg voltam elégedve az alakításával. Ügyesen ötvözte nőiességét a kemény ügynök magatartásával, ennek ellenére nem ebben a szerepben marad meg bennem színésznőként.

Összegezve, van egy bárgyú sztorink, néhány aranyos poénunk és pár jó színészünk. Ennyi nagyjából elég egy közepes minőségű filmhez, amit egyszer elég is volt megnézni.