Michel Gondry egyáltalán nem tudott jó Gondry-filmet rendezni, viszont készített egy középszerű szuperhős mozit, amiben van néhány jó poén és sok Bruce Lee hommage. Tanulság is van, a címben összefoglaltuk: játszani is engedd Gondryt.
A legtöbb baj talán abból adódik, hogy Gondry olyan karakteres rendező, hogy tőle a kevesebbet egyáltalán nem lehet elfogadni, főleg, hogy nézőként egyáltalán nem szoktam hozzá. Az más kérdés, hogy a Zöld darázs valódi célcsoportja nem is tudja, ki az a Michel Gondry. Érzelmes, kreatív, művész és zseni, aki alapvetően változtatta meg a videoklip-készítést, az Egy makulátlan elme örök ragyogása pedig a legszebb szerelemről szóló film.
A Zöld darázsból hiányzott Gondry szabadsága, sok-sok ötlete és humora. Mintha a rendezés előtt kizárták volna gyerekszobájából, majd elvették színes ceruzáit, és végül nem elégedtek meg azzal, hogy minden játékát abuzálták, de nagyon elkeserítették valami szürkén egyszerű történettel. Majd a stúdió mondta, hogy akkor forgasson nagyon sok pénzből széles közönségnek filmet.
Britt Reid (Seth Rogen) sokat bulizik, csajozik és piál, a napilap-tulajdonos apa nyomasztó árnyékában éli léha playboyéletét, amíg egy rendes berúgás után kávéfőző autószerelőjével, Katóval (Jay Chou) el nem indulnak rendet rakni a világban. A poén alapja tehát jó, főleg, hogy az apja halála miatt megörökölt szerkesztőséggel megtámogatva felépíti a Zöld darázs legendát, ami viszont zavarni kezdi a helyi gengsztert, a szürke és hiú Chudnofskyt (Christoph Waltz).
A Becstelen Brigrantykban náci tisztet alakító, azért sok-sok díjat, többek között Oscart kapó Christoph Waltz kapott egy lehetőséget, de tehetségéhez képest beleszürkült a karakterébe, csak egész ritkán sikerült a középszerből kitörnie, talán a James Francóval közös első jelenetében volt meg az ígérete, hogy valamit csinálni fog. Seth Rogen lefogyott egy csomót a szerepért, de nem elég eredeti és frappáns balek szuperhősként, és a saját karaktereitől eltérő szerepet kellene hoznia, nem is megy neki. Jay Chou jó Bruce Lee-klón: a Zöld darázs 1936-ban a rádióban bukkant fel, volt moziban, képregényben és tévében is, amiben Bruce Lee alakította Katót. Most a Bruce Lee-féle Katót játssza el Jay Chou ügyesen, de érdemesebb megnézni, hogyan oldotta meg Bruce Lee. A film egyik súlyos terhe, hogy végleg bebizonyosodott, Cameron Diaz 37 évesen már nem egyértelmű jócsaj, ráadásul nem sok lehetősége van vicceskedni sem.
Gondry és Rogen eddigi munkáit látva egy dolog tuti, hogy elsöprő lendülettel dolgoznak, munkáikon a személyes jelenlétet érezni, nem a görcsösséget. A Zöld darázs viszont nehézkes. Gondry egy újságírói kérdésre elismerte, hogy neki ez a Chinese Democracy-ja, a lehetetlen, évek óta húzódó projektje. A Hollywoodba történő megérkezésével lemondott a sztori és effekt központú filmkészítésről, hogy a karakterek köré éépítsen fel egy filmet. Ez nem sikerült neki, ehhez a világhoz nem sok köze van, bár érthető, hogy megpróbálta. A film után többen értetlenkedtek, mert ők egy szuperhősös mozira jöttek, amiben sokak számára semmi poént nem jelent James Franco vagy Edward Furlong feltűnése, Waltzról nem tudják, miért zseni egyébként, plusz kevés akciójelenet mellé sok pofázást kell elviselniük.
1992 óta próbáltak egy filmet összehozni a Zöld darázsból, 97 körül azt a Michel Gondryt igazolták le, aki akkor még menő videoklip-rendezőként igyekezett első filmjét megvalósítani. A premierig ezerféle koncepció volt: a főszerepben George Clooney, Jake Gyllenhaal vagy Mark Wahlberg, Katóként Jet Li, rendezőként Kevin Smith. Ezt csak a projektet megalapozó görcsösség miatt említem, amit feloldani látszott a Gondry-Rogen duó. Előbbinek kifejezetten jól állt volna egy kreatív, barkácsolós szuperhősmozi, amiben senki nem veszi magát igazán komolyan.
A Paramount a héten jelentette be, hogy idén négy filmjét, a Transformerstől az új JJ Abrams-filmen át a Tintinig vagy a Mission: Impossible-ig mindent IMAX-ben mutatnak be. Ha a 3D ilyen hamar egy kreatív gondolatoktól mentes technikai alap lesz csupán, nem alkotóelem, akkor szomorúan hagyunk ki egy tök izgalmas lépcsőt a filmtörténetben. A Zöld darázs is 3D-ben készült, teljesen feleslegesen, mert semmit nem ad hozzá a filmhez, de parasztvakításnak remek. A legszomorúbb mégis az, hogy Az álom tudományában vagy a Tekerd vissza, haverban elképesztő barkácsmozizást bemutató Gondrynak semmi játéklehetőséget nem hagyott a stúdió.
Gondrynak egy mentsége lehet csak, ha az eddigi legnagyobb költségvetésű filmje (90 millió dollár) után kapott csekkét beváltva két-három ötletét meg tudja valósítani.
