Úgy hihetnénk, az idegenlégió tökéletes keret egy verekedős-lövöldözős filmhez, hiszen a légiósok általunk elképzelt élete maga az akciófilm. Nyilván a nagy Jean-Claude is így látta ezt, meg is próbálta, szerencséje meg nem volt.
Az egyébként teljesen csomópontmentes és felismerhető vonalvezetés nélküli történet vagy hetven évvel ezelőtt játszódik. Alain Lefevre (a nagy Jean-Claude van Damme) profi bokszoló. Akár azt is hihetné, hogy profi bokszolót alakít egy amerikai filmben, hiszen a klasszikus dilemma előtt áll: vagy hagyja magát kiütni (ez a variáns is érdekes lenne), vagy őt ütik ki végleg - ha hagyja magát. Választ, majd menekülés közben megöli a gengszterfőnök öccsét, és még a nőjét is le akarja nyúlni. Totális kudarc, de teljesen véletlenül pont Marseille-ben vagyunk, és az idegenlégió még mindig jobb az azonnali halálnál.
Persze azért ez egy kemény világ. A légiósok ütik is egymást, meg barátságok is szövődnek. Közösen átélt veszélyek, összeszorított fogak, és szinte már várjuk, hogy mikor jön az a mondat: "Ha túléled, megtennél nekem valamit?" És nem hiába e várakozás.
A szakasz célja a sivatag mélyén fekvő erőd védelme. Reménytelen feladat, és a túlélésben az sem segít, hogy megérkeznek Lefevre üldözői. Érdekes módon nem bíznak az arabok puskáiban, és személyesen, szintén a légió közlegényeiként jelennek meg a sivatag közepén, hogy saját kezűleg hajtsák végre küldetésüket.
Hihető történet, de a csúcs mindenképpen az utolsó ostrom. Az addig mértéktartó rendező itt már nem nagyon bírhatott magával, és ezért fordulhat elő az, hogy a film elején a ringben kapott ütésből származó dudort még mindig a fején viselő Lefevre puszta kézzel ledönt egy lovat -lovasával együtt.
Végül az erőd védői közül egyedül a nagy Jean-Claude marad életben, így viheti haza a helyi erők üzenetét, miszerint: "Mondd meg a vezetőidnek, hogy mindenki így jár, aki el akarja foglalni az országunkat."
