Volt egy film, évekkel ezelőtt láttam, Lantana volt a címe, nagyjából el is tűnt a művészmozik félhomályában, talán VHS-en adták ki egyedül. Volt benne valami, amit nagyon szerettem. Egy pszichiáternőről meg a férjéről szólt, akik elveszítették a gyereküket s hamarosan a nő is meghalt, meg egy másik házaspárról, meg még további férjekről és feleségekről. Higgadt, okos, szellemes film volt, a hangulata, kertvárosi bozótosai meg az árnyoldalhoz képest meglepő abszurd humora ejtett rabul.
Rendezője, Ray Lawrence nem sieti el a dolgokat, ez meg is látszik a munkáin persze. 1985-ös munkája, a Bliss után 2001-ig várt a Lantanával, s mostani filmje is csak ezután öt évvel következett. A Jindabyne Raymond Carver, az amerikai minimalista próza legfőbb képviselőjének elbeszélése alapján készült (a címe "So Much Water So Close to Home", melyből már Robart Altman is merített annak idején Rövidre vágva című remekében.)
Steward Kane, az ír hős egy Jindabyne nevű ausztrál városkában éldegél családjával. Egy napon horgászkirándulásra indul három ismerős férfival. Miközben a tónál múlatják az időt, egy lebegő női testre lesznek figyelmesek. És csak itt következik Carver zseniális, brutális, ám annál emberibb fordulata, nem a holttest megtalálásakor: a férfiak, ahelyett, hogy azonnal jelentenék az esetet a rendőrségen - folytatják a horgászást. Csak néhány nap múlva értesítik a hatóságokat. Stewart neje, Claire ráadásul utoljára szerez tudomást a halott lányról - s miután mélyen megrázza, amit a férje tett, rákényszerül, hogy megkérdőjelezze az egész kapcsolatukat. Miután képtelen napirendre térni a történtek felett, a megértés utáni vágy elvezeti az áldozat családjához is.
A film elemi erőket mozgat mind a karaktereiben - mind a nézőkben, hiszen olyan hétköznapi helyzetből indul ki, amely alapján azt gondolhatjuk, ez bármelyikünkkel megtörténhet. Lawrence időt hagy minden folyamatának, teret a színészeknek, története szépen hömpölyög a végső katarzisig, melyben nagyszerű színészeinek - Gabriel Byrne-nak Stewart és Laura Linney-nek Claire szerepében is - és nagy rész jut. Egyszerű és igaz film a Jindabyne, olyan egyszerű és igaz dolgokról mint szeretet és halál, minden érzelgősség nélkül mondom, a tavalyi év egyik legmegrendítőbb filmje.
