Mit is kezdhet egy amerikai családanya, amikor férje azzal nyugtatja, hogy "rendes lányok ezek, örülj, hogy nem bankrablók, baltás gyilkosok vagy demokraták". Igen, csakhogy az egyik leszbikus, a másik éppen férjhez akar menni, a harmadik szellemi fogyatékos.
A sikerhez - a fentieken túl - kell még egy sztár, jelen esetben az anya, Diane Keaton. A filmet mégis inkább Juliette Lewis játéka miatt érdemes megnézni. Az ő láttán szinte kedve lesz az embernek szellemi fogyatékossá lenni, ha már úgy sincs egy pszichopata se a filmben, akikkel az utóbbi időben annyiszor kényszerültünk azonosulni. Manapság divat betegnek lenni.
Az ilyen "ismerjük meg önmagunkat" filmekbe az amerikai forgatókönyvek szerint feltétlenül kell egy fiú, aki a hátrányos helyzetű hősnőhöz testben és lélekben és örökkön- örökre illik majd. Tanulmányozhatják együtt a Kámaszutrát próbálgathatják a jól neveltebb oldalait. Például hálaadáskor, mert az egy szép ünnep. Nézhetik együtt a Diploma előtt című filmet, és izgulhatnak Dustin Hoffmannért. Engem leginkább az az érzés kerülgetett, hogy hagyjanak már békén, mi közöm van mindehhez. A film többi részében viszont nem sok érdekes történik, semmi más, mint ami egy szokvány családi moziban. A végén azért egy egész fúvószenekari felvonulás tudatja velünk a már kezdetkor nyilvánvaló jövőt, hogy csakis ők lehetnek azok, akik boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
