A nyakörv lehetett volna a Luc Besson-féle EuropaCorp egyik legnagyobb dobása és Jet Li legfontosabb szerepe Európában, de a film érdemtelenül kevés visszhangot váltott ki – pedig van mit szeretni rajta.
A 2005-ös, eredetileg Danny, the Dog néven készült, majd átkeresztelt A nyakörv kiválóan illusztrálja, miként alakult ki a Luc Besson által felépített médiabirodalom, az EuropaCop és miként működik az. A film forgatókönyvírója és producere Besson, a rendező a később a Szemfényvesztőket jegyző Louis Leterrier, az operatőr pedig az a Pierre Morel, akit Besson szintén rendezővé avatott és később az Elrabolva révén ő avatta akciósztárrá Liam Neesont. Vagyis adott egy „istálló”, ügyes, de nem zseniális, több lábon is álló filmesekkel, akiket Besson megfelelően irányít és motivál, a termék pedig profin legyártott, gördülékenyen összerakott akciófilm, amelynek receptjét Ázsiából hozták. Besson ugyanis elsősorban a hongkongi harcművészfilmek felépítését, fordulatait és hangulatát használja szinte minden munkájában, és a főszereplőt, Jet Lit is Kínából hozatta.
A babaarcú, de kőkemény Jet Li (született Lǐ Liánjié) a műfaj egyik legnagyobb tehetsége, aki sok jó szerepet kapott és játszott el hazájában és Hollywoodban is – remek volt gonoszként a Halálos fegyver 4-ben -, de igazán nagyszerű szereppel még nem találták meg. Ő Danny, aki egy Bart nevű uzsorás 4 éves korában elrabolt, azóta úgy bánik vele, mint egy állattal. Egy ketrecben tartja a pincében, moslékkal eteti és magával viszi behajtókörútjaira – ha az ügyfél nem fizet, lekerül a nyakörv Danny-ről, ami azonnali és pusztító támadóreflexet vált ki a fiúból. Aztán jön egy baleset, és Danny, ha csak egy időre is, szabad lesz, és a sors egy Samhez, a vak zongorahangolóhoz és mostohalányához sodorja. Ők megismertetik vele az emberi természetnek azt az oldalát, amit eddig megtagadtak tőle, és az élet szép lesz – ám hamarosan újra felbukkan Bart, és dühös a „kutyájára”.
Nem igazán értem, miért nem lett A nyakörv sokkal nagyobb siker, de talán pont azért, mert helyenként valóban érződik rajta, hogy futószalagon készült egy nagy filmgyárban, de rendkívül élvezetes darab. Jet Li hozza, amit tőle elvárunk, csakhogy itt a történetnek megfelelően nem „tiszta” ,ódon harcol, hanem valami keverék ketrecharcos módon, de ez is jól áll neki, és ugyan látszik, hogy a színészet kissé nehezére esik, de pont ezért hozzá jól a gyereklelkű gyilkost. És egy ilyen sztorinál nagyon fontos a gonosz alakja, Bob Hoskins élvezettel hozza a pszichopata, de karizmatikus Bartot, Morgan Freeman pedig azt, amit mindig szokott, a bölcs, sokat látott embert. A film – aminek története a Kurt Russell főszereplésével készült A katona (1998) feldolgozása vagy újraértelmezése - zenéjét a Massive Attack szerezte, az is megér egy kört!
