Johnny Depp ismét egy excentrikus figurát alakít, ezúttal a legújabb Grand Budapest Hotel-hasonmásban. A Mortdecai egy összecsapott, olcsó humorban dúskáló vígjáték egy simlis műkincskereskedőről, amelyből hiányzik minden, ami párfilmjét többszörös Oscar-jelölté tette.
Hollywood legszívesebben minden színészt beskatulyázna. Minél hasonlóbb szerepeket vállal el egy sztár, annál könnyebb a következő projektjét látatlanban eladni. A színészek termékekké válnak, amelyektől a nézők tudják, mit várhatnak. Ha valakit egy acélszívű akciósztárként szeret meg a közönség, nem biztos, hogy szívesen látná egy törékeny szerelmesként – gondolja az Álomgyár. Persze sok színész küzd a skatulyák ellen. Vannak, akik megpróbálnak a legkülönbözőbb szerepekben feltűnni, néha akár az óriási gázsit is feladva, hogy egy kis költségvetésű függetlenfilmben bizonyítsanak. Mások nem csak a jellemeik, de alkatuk alapján se akarnak egy kategóriába besorolódni, mint a kigyúrt macsó szerepeket betegesen vézna karakterekkel váltogató Christian Bale. Némelyek azonban nem bánják, ha újra meg újra ugyanazt a figurát kell játszaniuk.
Johnny Depp ambivalens eset. Az 51 éves sztár bár mindig egyéniségeket alakít, amennyire eltérőek szerepei, annyira egyeznek különbözőségükben. Az excentrikus különcfigurák színésze ő, karakterei mintha mind egy nagy családfa részei lennének: olykor távoli, néha közelebbi rokonai egymásnak. Charles Mortdecai is erről a családfáról származik, ő éppen egy műkincskereskedő. De nem ám a tisztességes fajtából, Charlie igazi svindler, legközelebbi rokona maga Jack Sparrow. A szélhámos gróf csalásaival a brit kormány is tisztában van, épp ezért amikor meggyilkolnak egy restaurátort, és ellopnak egy értékes Goya-festményt, Mortdecai-t keresi fel a titkosrendőrség. Ugyan nem ő a gyanúsított, de alvilági kapcsolatai nyomra vezethetik a hatóságokat, svindlerünk pedig kénytelen együttműködni, ugyanis a nyomozók vaskos dossziéval rendelkeznek különféle üzelmeiről. Persze nem csak ez vezérli főhősünk: hasznot akar húzni a dologból, hogy rendezze súlyos adósságát.
Mortdecai azonban közel sem olyan ügyes, mint amekkora házban él. Sőt, ha nem lenne szolgálója és egyben testőre, Jock (Paul Bettany), akkor minden bizonnyal már kicsinálták volna az alvilág figurái, akiket ügyletei során rendszeresen átver. Rosszakaróival a nyakán kezdi tehát felkutatni a festményt, és ha ez nem elég, mindeközben a titkosrendőrség nyomozója (Ewan McGregor) megpróbálja elcsábítania csinos feleségét (Gwyneth Paltrow). Mortdecai kalandjai több kontinenst átszelnek, és egyre furmányosabbak lesznek a játékidő előre menetelével. Az egész több ponton A Grand Budapest Hotelt idézi, kezdve a bajszos, brit akcentusos, pszeudo-elegáns, ügyetlenkedő főhőstől, aki hűséges csatlósa nélkül semmire se menne; folytatva a festmény ellopás motívumán át; egészen a meseszerű, ámbár felnőtteknek szóló humorú momentumokig – és még Jeff Goldblum is feltűnik. A hasonlóságok olyan szembeötlőek, hogy ha nem egy regényadaptációról lenne szó a Mortdecai esetén, egyenesen plagizálással lehetne vádolni azt.
De nem az egybeesésekkel van a gond a film kapcsán. A problémák ott kezdődnek, hogy minden tekintetben alulmúlja párját. A furmányos cselekmény egy idő után már zavarossá válik, és hiába kapunk egy ponton magyarázó montázst, az ezt követő finálé még kuszábbra sikerül. Jóllehet a Mortdecai egy karikatursztikus vígjáték, a csapongó sztori bűne alól ez sem menti fel a filmet. Persze a zagyva cselekményt még meglehetne bocsátani, ha egyébként sziporkázó humor jellemezné a művet. De nem csak az elbeszélés esik szét, a poénok nagy része is megragad gyermeteg szinten. A humor terén egyébként nem A Grand Budapest Hotel szofisztikáltságát követi, sokkal inkább az Austin Powers-széria infantilizmusából merít. Ezzel még nem is lenne baj, ha legalább feleannyira ötletes lenne, ehelyett a Mortdecai csak olcsó utánérzés.
Ha hajlandóak vagyunk minden hiányossága felett szemet hunyni, a film épphogy kvalifikál az „unalmas délutánon elmegy”-címkére. Johnny Deppet lehet kritizálni egyhangú szerepválasztásai miatt (példának okáért Ralph Fiennes-t vele ellentétben pont, hogy frissítő volt egy szokatlan komikus szerepben látni A Grand Budapest Hotelben), de az tény, hogy ezt a figurát nagyon tudja adni. Most se csalódunk benne, ahogy a többi színész is kihozza a maximumot a gyengécske forgatókönyvből. A filmzene is ugyan messze elmarad Alexandre Desplat Oscar-jelölt muzsikájától, Mark Ronson és Geoff Zanelli dallamai jól megragadják a mozi hangulatát. Az országok közti gyönyörű animált térátkötések pedig kimondottan látványosra sikeredtek. A Mortdecai mindenesetre nem egy jó film, és a Lionsgate terve, hogy franchise-t csinálnak a könyvsorozatból, talán dugába is dől. Lehet, hogy jobb is ez így.
