Jungle Boogie! - A hét filmje: A dzsungel könyve

A farkasok nevelte csupasz emberkölyök és barátai ismét a bősz tigris elé állnak, hogy érvényt szerezzenek a dzsungel törvényének, és hogy újra nagyon sok pénzt hozzanak a Walt Disney stúdiónak.

A Disney stúdió kidolgozott egy mutatós és eddig jól működő üzleti tervet, amely keretében elővették a fiókból az összes nagysikerű régi rajzfilmjüket, hogy élőszereplős, nagy költségvetésű kasszasikereket gyártsanak belőlük. Az első a sorban a 2010-es Alice Csodaországban volt, aztán jött a Hófehérke, a Demóna, a Hamupipőke és most itt a A dzsungel könyve új filmváltozata - és érkezik az Alice Tükörországban, A szépség és a szörnyeteg, a Mulan és a Dumbo is. Nincs ezzel semmi baj, több generáció felnőtt, akiknek ezek a mesék újak, a szülők is szívesen viszik olyasmire a gyerekeket, amit ők is ismernek és szeretnek, a technikai fejlődés pedig csodákra képes.

Az  új A dzsungel könyve például nagyjából 90%-ban CGI, az egyetlen valóban élő szereplője a Mauglit alakító színész, Neel Sethi, mégis ezernyi állat mozog benne élethűen, ugrik, beszél, játszik vagy harcol, ami többnyire nagyon jól néz ki - bár sokan szuperlatívuszokban beszélnek róla, de ANNYIRA azért mégsem ragyogó -, mégis az emberben végig ott mocorog az érzés, hogy nem egy mesét néz, hanem egy üzleti terv részeként ül a moziban.

Rudyard Kipling 15 rövid történetből álló könyvéből több feldolgozás is született, ám Jon Favreau tulajdonképpen nem foglalkozik Kiplinggel, csak az 1967-es nagy sikerű és családbarát animációs film történetét meséli el újra, majdnem képről képre, még a régi dalokat is remixelve. Itt szinte minden állat aranyos, szép és jópofa, ki tudja, mit esznek, mert senki sem vadászik a másikra, kivéve azt a ronda, égett pofájú tigrist, Sir Kánt - mondják is a többiek, hogy ő élvezetből öl -, akinek farkasok által nevelt emberkölyökre, Mauglira fáj a foga. A fiú ezért elhagyja otthonát, hogy megannyi kalandot éljen át a lusta medve, Balu és Bagira, a bölcs feketepárduc társaságában, rosszalkodó majmokkal is találkozva, de nem menekülhet örökké ádáz ellensége elől. Van tehát kaland, egy aranyos kisfiú, csodás dzsungel, barátság és tanulság, hiszen az állatok csak egymással összefogva, egymástól tanulva diadalmaskodhatnak és élhetik túl a veszélyeket. Az ember szerepe, amit Kipling a legsötétebb színekkel festett le, és ami azóta még aktuálisabb kérdéssé vált, szinte meg sem jelenik, amikor mégis, egy pillanatra beüt, hogy itt mégis Sir Kánnak van igaza a maga brutális módján, de ez nem baj, jobb, ha ezt a gyerekek csak később tanulják meg, engem speciel más zavart.

A National Geographic műsorain nőttünk fel, állatkertbe is járunk, tőlünk több ezer kilométerre élő fajokat ismerünk jól, és ha egy film elsősorban az állatok világára épül, akkor legyen pontos, életszerű. Ne legyen Lajcsi, a majomkirály három emeletnyi nagyságú, és ne legyen Káá, a kígyó feje akkora, mint egy Polski Fiat. A medve ne grizzly legyen, hanem tényleg lajhármedve, ha Indiában járunk és ki is mondják a nevét, és egyáltalán, passzoljanak a méretek és a fajták. Ami pedig az animációt illeti: látványos, de nem tökéletes. Nem is lehet tökéletes, hiszen az állatok beszélnek, mozgatni kell a szájukat, ami alapból természetellenes. És igen, ezek majdnem mellékes, technikai jellegű problémák, és az ilyesmire az ember csak akkor figyel oda, ha nem köti le a történet, ami akkor lehetséges, ha rossz a rendezés, vagy, ha nem fog meg maga a film. Jon Favreau (A Vasember, Zathura - Az űrfogócska) nem egy zseni, de rutinos, ügyes rendező, és itt is vannak fantasztikus jelenetek, mint amikor Maugli bivalyháton menekül, majd átél egy földcsuszamlást, vagy ahogy Baluék mézet szereznek, de a többi csak egy régi mese újbóli felmondása. Profi munka, hiszen egy üzleti terv része. Persze lehet, hogy csak én vagyok szigorú, a film nagyon sok lelkes kritikát kapott.

Értékelés: 6/10

Kinek ajánljuk?

Akik szerették a könyvet és/vagy valamelyik filmes feldolgozást, akik szeretik az egzotikus állatokat és kalandokat, és persze azoknak is, akik szeretnék tudni, hol tart a számítógépes animáció és mennyire élethű lényeket és környezetet képesek létrehozni Los Angeles belvárosában egy stúdióban ülve.