Kapja be a piranha

Nem szívesen húznám most az időt újfent a nyolcvanas évek "olcsó és bűnös élvezetét" nyújtó horrorok mibenlétének piszkálásával, annyit írtunk már erről legutóbb talán a Machete kapcsán, annyit csak, hogy látható, a Weinstein-istálló meglehetősen bensőséges viszonyt ápol az effajta filmkészítéssel. Vagy mondjuk úgy, a tényektől nem zavartatva is bíznak benne töretlenül, mert azért volt néhány mellényúlásuk. A Leszbikus vámpírok gyilkosai vagy A bárányok harapnak konkrét szubzsánerek leplezetlen karikatúrái kis haszonnal, míg például a Halloween-széria Rob Zombie általi feltámasztása mezei remake, vagyis utalásokkal kötelezően teletűzdelt, de azért mégiscsak a horror funkcióját betöltendő darab, darabok. Bármi ellenérzésünk is van az efféle újrafelhasználással, kivált a gombamód szaporodó 3D-alibikkel, a Piranha 3D apró ízekre cincálja azt szét.

Kezdés ennél precízebben még nem határozott meg ars poeticát: Richard Dreyfusst, az 1975-ös műfajt teremtő A cápa egyik főszereplőjét (szegény Roy Scheider már nem él, pedig meglehet, inkább neki szánták volna ezt a kis cameót) csónakban pecázgatás közben húzza magával egy örvény, hogy aztán gyilkos piranhák ezrei szabdalják cafatokra testét. A jelenetet egy ikonikus beállítás, a vízből hirtelen előbukkanó véres kéz képe zárja le – amit aztán számtalan hasonló intertext követ még.

Amikor aztán mégis direkt paródiát adnak elő, valamiért oda nem illőnek érzem. Ez egy furcsa fordulat, oka pedig, hogy addigra túl vagyunk egy piszokerős vérfürdőn, helyesebben épp a közepén vagyunk, valahol a két felvonása között, az ember hajlana rá, hogy azt lehelje, ilyet én még nem láttam, de ódzkodik a nagy szavaktól. De az biztos, hogy a tinik lemészárlása a tóban számomra az utóbbi évek egyik legerősebb horrorjelenete. S ezzel csak azt akarom mondani, hogy a Piranha 3D lehetett volna akár egy magát teljesen komolyan vevő horror is, nem lett, mert most nem ez a stíl. A hal kacsint. Például amikor egy a vízben úszó letépett péniszt harap ketté.

Halmenü

[img id=264559 instance=1 align=left img]Tegyük azért tisztába a viszonyokat: Spielberg A cápájának sikere láttán született animálhorrorok, így az 1978-as Piranha is kapott később egy röhejes, de a rendező neve miatt máig elkerekedett szemekkel emlegetett folytatást. A készítő ugyanis a fiatal James Cameron volt. Aztán 1995-ben már remake-elték az eredeti történetet, de mondani se kell, nem sok vizet zavart. A most mozikba kerülő verzióról azonban képtelenség nem tudomást venni.

A történetnek hívott skiccek keretét egy tavaszi szünet adja, ami Amerikában nem pont olyan mint nálunk, hogy elmegyünk húsvéti locsolkodásra, ellenben az ottani gimisek vízparthoz utaznak hosszú karavánokban, hogy minősíthetetlen VIVA tévés zenékre részegedjenek és vetkőzzenek le. Szemben a szomszéd stégen strázsáló kettő darab helyi keresztény ellentüntetővel. Az exploitation-hatás a határokat feszíti, annyi csöcs, amennyit csak a térhatás elbír. A lightos leszbi jelenet alapkövetelmény. A tó mélyén azonban – most hogy így visszagondolok, különösebb magyarázat nélkül – földcsuszamlás következik be, és a mélyből gyilkos halraj özönlik a táborozók felé. A megmentő szerepében a korrekt MILF-fé avanzsált Elisabeth Shue és filmbéli tinigyereke, a Vámpírnaplók című sorozatban láthatott, jelentőségteljes nevű Steven R. McQueen igyekszik. Rajtuk kívül Jerry O'Connel bohóckodása irritáló még a szoftszex-rendező képében, rajta kívül leginkább Christopher Lloydot felejtették el értesíteni, hogy lesznek ebben a filmben komolynak szánt betétek is. Utóbbi így egy totálisan funkciótlan, helyesebben, egy a B-filmek szerkezetére tett újabb utalás szintjén értelmezhető (a habókos tudós, aki az egyszerűség kedvéért konkrétan kimond dolgokat, mint például: "ez a fajta évmilliókkal ezelőtt kihalt...") szerepében, talán épp a 25. évfordulóra utalva adja elő saját Vissza a jövőbe-beli karikatúráját néhány percben.

Végeredményben

Vagyis a Piranha 3D kétségtelenül vad, erős, sokkoló horror és bár isteni lenne azt írni, hogy milyen zseniális húzás, hogy eközben még röhögésre is sarkall, őszintén szólva e kettőt most kivételesen nem érzem összeegyeztethetőnek. Kicsit mintha nem tudták volna eldönteni, melyik úton is haladjanak, illetve, annyiaknak sikerült már találniuk egy működő átjárót a kettő között, hogy azt gondolták, nekik is menni fog. De bizonytalan vagyok, ez csak egy megérzés, meglehet, hogy a nézők többsége tökéletesen harmonikusnak érzi majd a mészárlásba csempészett félmosolyokat.

Kinek ajánljuk?
- Horror-fanoknak.
- Minden 3D-s filmet kipróbálóknak.
- Feketehumorúaknak.

Kinek nem?
- Gyenge gyomrúaknak.
- Az eredetiséghez foggal-körömmel ragaszkodóknak.
- Akiket félrevezethet a paródia-jelleg, és azt hiszik, ez egy vígjáték.

8/10