Harold és Kumar két színesbőrű srác, értsd egyikük koreai, másikuk meg indiai származású, rasszizmussal és multi-kulti-ellenes beszólásokkal tarkított hétköznapjaik eseménytelenül telnek, hétközben egyikük egy bankban robotol, munkatársai által folyamatos megaláztatástól szenvedve, másikuk meg otthon lógatja a lábát, ahelyett, hogy világhíres indiai orvos papája örökébe lépne. Mikor beköszönt a péntek este, előkerül a spangli és egy kis szórakozás. Egy ilyen átlagos hétvége küszübén azonban hirtelen beüt a farkaséhség és hőseink falnivaló után indulnak. Az egyszerű kajatripből azonban váratlanul horror-road-movie kerekedik, ahogy a két srác végigszáguld a dermesztően rémisztő fizimiskájú kamionsofőr, rosszindulatú tapló vidéki zsaru és szájhős ciki skinhead-csoport jelenlétével tarkított epizódok hullámvasútján.
A filmet az alkotók előző produkciójával, a mérsékelten sikeres Hé haver, hol a kocsim? című filmet felidézendő dobták be a köztudatba, ezúttal azonban jóval többről van szó. Lehet, hogy Ashton Kutcher jelenlétének hiánya okozta megkönnyebbülés okozza azt az érzetet, hogy ez a film valamiért jobb, mint az előd, vagy a finom társadalomkritika és rasszizmus ellenes kirohanás tornászta fel a film csillagait az internetes moziadatbázisban, mindenesetre a Kalandférgek - leszámítva természetesen a hátborzongató magyar címet no meg azt a néhány úgy tűnik kihagyhatatlan gyomorforgató poént- helyes kis film.
Főszereplői szerethető figurák, szánt szándékkal kiélezett sztereotíp ábrázolásuk mellett is - vagy talán épp ezért - szórakoztató karakterek, a gyorsétterem-hajszába pedig belegondolhatunk egy kis Super Size Me féle mondanivalót is, de egyszerűbb bedobni néhány jó zaftos hamburgert, amire minden ellenállásunk ellenére támad gusztusunk a vége feliratot követően.
